Supedlalé 136. oldal
A pontyot a hátán bontjuk fel, ügyelve arra, hogy ne vágjuk el a belét. A gerinc mellett, a késsel a feje felé kell felbontani, majd eltávolítjuk a belső részt, vigyázva a halepére, hogy ne fakadjon ki. Csíptetős pontynak a tenyésztett és nem a vadponty a legjobb, mivel a húsa zsírosabb és szaftosabb sütéskor. A legnagyobb darabok lehetnek két és fél kilósak. Az optimális nagyság a másfél-két kilós. A halászok régen nemcsak a pontyot csíptették nyárson, dévért sütöttek meg mundéros csukát, ami attól mundéros, hogy a kabátjában sül, nincs megpucolva. De jászt is sütöttek csíptetve, mert az is nagyon finom húsú hal. Két sompálcika meg egy sombot kell hozzá, ami lent meg van drótozva, hogy ne essen szét, amikor leteszik sütésre. Erdőben vágják a hozzávalót. A bot vastagsága két és fél centi, középen végighasítjuk késsel vagy fűrésszel. A pálcikát a szemen kezdjük betolni a hal hosszán, a feje mögött mindjárt egy bordát keresünk. Végighúzzuk, de vigyázunk, nehogy kibökje a hal bőrét, mert sütéskor könnyebben leesik, ha már átsült. A másik felét ugyanígy. Amikor evvel megvagyunk, a csíptetőbe belerakjuk, nagyjából ez a bot közepére esik, aztán a csíptetőt a belerakott hal fölött dróttal összeerősítjük. Amikor elkészült a feltűzés, meg kell sózni a halat. Bőségesen sózzuk, mert nagy része sütéskor lecsorog a halról. Sütéskor meg van döntve a nyárs, nagy tűz kell hozzá. Míg a ponty sül, összevágjuk a vöröshagymát, és megpaprikázzuk. A sütéshez általában egy óra kell, ha befejeződött, késsel kiszabadítjuk a csíptetőből, mert egy kicsit hozzásül. Kiszedjük a két pálcikát, a megsült halat vöröshagymával és pirospaprikával ízesítjük. Míg forró a hal, a paprika beleolvad egy kicsit, meg a hagymától is ízesedik.
