„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
Felhők felett (167.)
Mindig vágytam tudni, mi lehet a felhők felett. Más, mint amire alulról számítottam. Különleges légköri jelenség a felhőpaplan, ami fölött száguld a repülőgép. Azt hittem, látok majd valamit a világűrből vagy a világmindenségből. Vagy integethetnék a Jóistennek. De nem. Amúgy a troposzférában járunk (a légkör alsó szintje, az időjárási jelenségek ...
Olvass tovább →
Glória (166.)
Dicsfény; az angyalok feje fölött lévő korong vagy karika formájú fényesség. Eddig így tudtuk, aztán az évek múlásával úgy alakult, hogy manikűröshöz kellett menni. Ami nem volt elég. Irány a Podiátor, ahol hozzáértő orvos és szakszemélyzet gyógyítja a lábat. Tyúkszem eltávolítás, gombás körmök, benőtt köröm, lábvizsgálat, diabeteszes láb kezelése és ...
Olvass tovább →
Dörgicse (165.)
Dörgicse kiváltsága három középkori templom (rom), meg a dörgicsei medence, amely völgyekkel, medencékkel tagolt. Északon a Halom-hegy zárja le, elválasztva Mencshelytől, Vászolytól. Dörgicséből három is van, külön-külön és együtt nagyon szerethető. Kisdörgicse (Szentmiklósdörgicse, Kisfaludörgicse) Felsődörgicse (Szentpéterdörgicse Dörgicse, Feldergicse, Szarkadörgicse). Alsódörgicse (Boldogasszonydörgicse, Füreddörgicse). Órákig lehetne mesélni a kőkorszakbeli, a középkori, a ...
Olvass tovább →
A zsíros kenyér (164.)
Ránézésre nem Bocuse d’Or díjas étel. Brúgó, zsíros deszka. Aki már focizott ájulásig a grundon, bringázott terepen, úszkált strandbezárásig a Balatonban, borozott az éjszakában, az tudja, a korgó gyomor megmentője. A zsíros kenyéren felnövők értik igazán a zsíros kenyér lelkét, amit a lila hagyma tovább nemesít, hiszen kiváló C-vitamin-forrás, rostokban ...
Olvass tovább →
Kék lépcsők (163.)
A magány lépcsőire hordta a szél az ősz hordalékát. Jobb napjaikban fürdőmedence lejárók lehettek, nagy kékségbe vitték a felüdülni vágyó fürdőzőt. Azúros vízbe, aminek élénk ciánkék színe, felvette a versenyt a tiszta kék égbolt színével. De ez most mit sem számít, enyészet uralja, a levelüket vesztett ágak, bálványfák, tuják feleslegét. ...
Olvass tovább →
Zúzmarás (162.)
Annyiféle módon öltöznek a fák. Szívük meg a természet joga, hogy mit vesznek magukra. A strand fája zúzmarát öltött magára. Szemben a vacogó naplementével, akinek most csak ennyire futotta. Írnék a padokról is, de magányukat tiszteletben tartom. A Balaton összeköltözött az éggel, régtől vannak, tudnak valamit. Tünékeny, mulandó, sugallja a ...
Olvass tovább →
Tisztáson (161.)
Feleségek, testvérek, barátnők valahol egy erdei tisztáson, talán a hajdani Normafánál, vagy egy kertvendéglőhöz közeli réten, ahol oly jó pihegni kicsit. A természet lágy öle remek színtér, a fotós jó szándékú, feltehetően férj, vagy jóbarát, esetleg alkalmi gavallér, aki érti a csíziót, elvégre nőkről van szó. Akik megadják a módját ...
Olvass tovább →
A budi (160.)
Nézzék el nekem, hogy Örkény István Tóték című drámája és a belőle készült film „Isten hozta őrnagy úr!”-nagyszerű szereplői, Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Fónay Márta, Venczel Vera, Páger Antal jutnak hirtelen az eszembe a lepusztult budi láttán. A képnek semmi köze a nagyszerű szatírához. Túllépve a filmbéli élményen, és csak ...
Olvass tovább →
Fényrajz (159.)
Hallgatom a rádiót, a naplemente ma negyedötkor. Tél van, január tizedike, mínusz 2Cº. A Balatonon a maradék jeget felszaggatta a tegnapi 90 kilométer erősségű szél, kihajította, feltúrolta a partra, holnap újból nekidurálhatja magát a jegesedés. A rádió még mondja a magáét, ránézek az órámra, két perc múlva naplemente. Ez a ...
Olvass tovább →
Hóvirág (158.)
Hírnök jött, és lepipálta a medvét. Aki szokás szerint tétovázott. Kimenjek, vagy maradjak? Aztán csak kiment, mert elég régóta lakott már az állatkertben, és tudta, ha ekkora zsivaj van odakint, akkor megjöttek a tévések. Meg a plusz reggeli, ami jár a szereplésért. Belakmározott, aztán visszament, mert utálta a hideget. A ...
Olvass tovább →