Jó kis kulturális italmérés van a Hajnóczy József utca 21 szám alatt. Nem szokványos kocsma a Galéria 12, kávézó és borbár, ha kicsit flancolni akarunk. Nekem inkább megteszi az italmérés, az egyszerű, de kényelmes ülőhelyek, a világosság, a remek borkínálat, a falnivaló házi sonkák, hurkák, kolbászok, különleges sajtok, a felszolgálás közvetlensége, a vendéghez igazodó nyitva- tartás. Hasonlóban üldögéltem sok évvel ezelőtt a Montmartre egyik mellékutcájában, kissé távol a Festők terétől, ahol mit szépítsük, rengeteg a gagyi a sok látnivaló mellett. A hangulat, a kínálat, a környezet, a vendégsereg élvezetes. Nem tudom volt-e köztük festő, szobrász grafikus, fotós, de a bárpulton frissen sütött croissant és sajtok sorakoztak, az elfogadható árú (Domaine Gayda: Freestyle Rouge) száraz vörösbor, képek a falon, meg dugók elképzelhetetlen mennyiségben, különféle üvegekben. Csak úgy. Akárcsak az itteni italmérésben.
Jó betérni a Hajnóczyba,- ahogy az idejárók, éjszakázó fiatalok, filmesek, borbarátok mondják,- ráadásul még ki is lehet ülni. Ami csoda a Városmajorral szembeni túlzsúfolt utcában. Nagy ötlet volt annak idején engedélyt adni ennek az italmérésnek, amely megnyitása óta számtalan kiállításnak adott helyt sokunk épülésére. A mostani Árendás József ritkán látott grafikáit mutatja be. Esemény a javából még az ismerősöknek is, hiszen a film és színház plakátjai révén (díjait, számos kiállítását, majd lentebb olvashatják) nemzetközi hírnevet szerző művész beenged az egy utcával odébb levő galériás lakásába, ahol ebédfőzés előtt majd sziesztázás után rajzolgat. A maga örömére, amiből nem hiányzik az irónia, a meghökkentés, a fanyarság, az életigénylés, az átvitt jelentés. Könnyű a keze kora ellenére, vagy épp azért, mert megengedheti magának. Öntörvényű művészember, aki elnézőn vagy kritikusan, kívülről vagy felülről nézi a világot, hogy aztán a rá jellemző fanyarsággal megfogalmazza mindazt, ami csak az ő sajátja.
Mostanában gyakran találkozunk, a nőkről már kevesebbet, de az élet apró örömeiről jólesőn beszélgetünk. Szeret jókat enni és inni.
Ki nem?- kérdezhetnénk. Nyilván majd mindenki, de kevesen vannak, akik a főzésben, étkezésben, italkóstolásban ennyi örömöt lelnének. Hedonista, ízekben, hozzáillő kortyokban utazik, majd az ebéd utáni szendergés végeztével, séta után a látottakat papírra veti. Amelyektől időnként dobunk egy hátast. Mert lehet sok mindent, sokfélét gondolni a világról, de úgy megfogalmazni, hogy az húsba vágjon, hogy szemünk láttára csináljon a jó öreg William Shakespeare-ből lócán üldögélő falusit, aki ettől még persze minden idők egyik legnagyobbika! Grafikustervező az eredeti foglalkozása, ami kiteljesedett már az életművében. Én nagyon bírom, hogy képekben gondolkodik, neki a Magasfeszültség a villanyoszlop vezetékestül kereszt, hogy a hátat fordító Gésa a nőiség dicsérete, meg a kandi férfivágyé. Önarc Imád önarcképet rajzolni, van olyan érzésem, hogy az időt szeretné megállítani, ami hasztalan, de születik belőle nagydíjas alkotás. Szentendrén felújítás alatt áll egy Templom. A látvány rögzül, lerajzolja, ami tisztelgés Szentendre soktemplomos városa előtt, de mindezt oly finomsággal, törékenységgel, ahogy a valláshoz közelít.
Meghökkent a Földönkívüli fallosz formájú alakja. Szó se róla, van ebben nyerseség, ha vannak földönkívüliek, akkor is mi a fa..t keresnének nálunk. Nem hiányzik neki, megvallom nekem sem, elég, ha kimegyek a Városmajorba, ott is van elég a földön, pardon,- padon kívüli. Vissza-visszatérek az Épületes önarcképhez, amellett, hogy bravúrosan van megrajzolva értem, hogy a homlokzatra vágyik nagy idők tanújaként. Ami lehet vicc, de lehet halálosan komoly, hiszen hol volna méltóbb helye a képekben gondolkodónak, mint a ház falán, majdnem szem magasságban csak egy kicsit feljebb. Mert úgy muszáj felnézni rá.
A kiállítás visszatérő jelmondata: „csak rajzok.” Csak írja, miközben tudja, hogy a míves munkák, firkálmányok, a fiókba dugott, vagy könyvek közé rejtett vázlatok feltámadnak.

Később újból megnéztem a rajzot, igaz közben többször kortyoltam olaszrizlinget. Skrabskiéktől 2022-es Vércse névre hallgatót. Könnyed, visszafogottan gyümölcsös karakterét mandulás aromák és élénk savak tették rezgő, jó lendületű borrá. Jólesett az írás is, ez lett még belőle: „ Ha van valami, amit piedesztálra kell emelni, azok a formás női lábak. A megközelítés szokatlan, próbálom szoborként elképzelni köztéren. A közelében árnyas fa alatt alszik a csavargó, aki felriadva a pálinka iránti hiánytól szembesül vele. Álmodom vagy még mindig részeg vagyok? – gondolja végig. Rendben, hogy idejön, de hol a többi része? Ez a rohadt kisüsti az oka mindennek. – hanyatlik vissza. A lábak meg jönnek vagy mennek, végül is mindegy. Az erotikus gondolat testet, pontosabban lábakat öltött. Szoborterv – tudom, de azért jó érzés, hogy jönnek. Akár a gondolat, a vízió, a vágy, kimondatlan.” (87. etüd)

Zavaros önarc 1984-ben készült. Ez már a férfikor dele. Boldog vagy rohadtul nehéz idők, ki tudja. Sokan jártak, jártunk, hasonló cipőben. Neki könnyű, mert eligazodik a vonalak kuszaságában. De nem irigylem, megrajzolni lehet, de a megtörténteket nem megtörténté tenni lehetetlen.


A színész 1990. Szinházat avattak Zalaegerszegen 1983-ban. Hősi idők voltak. Szinész hálásabb alázatosabb nem lehet, mikor színházat emelnek fölé. Tisztelet Ruszt Józsefnek, soha el nem múló, amit bravúrosan köszön meg a felejthetetlen színházi éveire emlékező grafikus és a színész. Kalaplevéve, mélyre hajolva, mert a színház örök!




Volt Finisszázs is! Barátokkal pezsgővel, élvezetes tárlatvezetéssel. Az alkotó nem volt elájulva magától,- nagyon. Csak annyira, amennyire ilyenkor illik. Eltettem a meghívót, megszépültek az átkoplalt (piálós, szeretkezős, bulizós évek). Az iparművészeti Főis Cola volt az igazi,- olvasom. Nincs kétségem. Nem az életre, képekre képzett!
_____________________________________________________
Árendás József kiállításai:
- Társaság (MPT) alakuló kiállítás (Budapest, 2005), Gerzson Pál és tanítványai (Budapest, Gerbaud Galéria 2005), MPT József Attila Emlékkiállítás (Budapest, 2005), MPT Bartók Béla Emlékkiállítás (Budapest, 2006).
- „Veszélyes plakátok” (Budapest, Várszínház 2006), MPT
- „1956 plakátokon” (Budapest, Prága 2006, Varsó 2007), Kerti Károly tanítványai (Tata, Várgaléria 2007), MPT
- „Globális felmelegedés” (Parlament, EU Parlament Brüsszel, 2008), MPT
- „Hommaga á Mucha” (Budapest, Lengyel Intézet 2009), MPT
- „Égitestek földi testek” (Székesfehérvár 2009, Budapest 2010), MPT
- „Magyar Plakátok” (Varsó 2010, Magyar Kulturális Intézet)
- „Plakátok 2010” nemzetközi meghívásos plakátkiállítás (MPT-Pécsi Galéria),
- Chopin, Liszt bicentenáriumi kiállítás (Budapest, Lengyel Intézet 2010), MPT
- „Hommaga á Csók István” (Székesfehérvár, 2011), MPT
- „Vizuális környezetszennyezés” (Nagykanizsa, 2011)
- „Visegrádi Karma” (Budapest, Bakelit Multi Art
- Center, Kassa (SK), Kielce (Pl), Plzen (Cz), Ljubljana (Slo), Trieste (I) 2013)
- „Plakátok Pécsről Rómába” (Pécsi Galéria, 2013)
- „Pizza all’ungherese” (Budapest, Olasz Intézet,
- 2013) „Plakátok a Fugában” (Budapest, FUGA club, 2013)
- „ManifestiUngheresi” (Róma, Magyar Akadémia 2013)
- „Visegrádi Karma” (Athen (Gr), Brüsszel (B) 2014)
- „Ybl200” (Budapest, 2014)
- Plakátok a B32-ben (Budapest, 2015)
- Magyar Plakátok (Peking, Sanghai, Magyar Kultúra Háza, 2015)
- „1st Posterfest” (Budapest ELTE 2016)
- „1956 plakátokon” (Józsefvárosi Galéria 2016)
- „2st Posterfest” (Budapest Tesla 2018)
- 2018 Színház kívül-belül Budapest, Pesti Vigadó
- 2018 Lélek Jelen Lét / MMA/ Peking, Magyar Kulturális Intézet
- 2019 Craft and Design Hungary / MMA/ Tel-Aviv, Namal
- 2019, 2020, 2021 Elfolyó idő / MMA/ Passau, Stuttgart, Berlin, Róma, Budapest, Pesti Vigadó
- 2020 Mert nem lehet feledni… Trianon 100 Budapest, Pesti Vigadó
- 2020 Bauhaus 100, Plakátkiállítás Budapest, Pesti Vigadó
- 2021 7×75 éves plakátosok Pécs, Zsolnay negyed
Árendás József díjai:
- 1985 A „Legjobb ötlet” díja „Az év plakátja” kiállításon
- 1988 Fődíj „Az év plakátja” kiállításon
- 1988 DOPP díj, a Dopp csoport díja
- 1989 „Az év legjobb ipari kiállítása ”díj
- 1992 Munkácsy Mihály-díj
- 2002 Arany rajzszög MGSE életmű díja
- 2002 „Fődíj” – Békéscsabai grafikai Biennále
- 2011 Hungart alkotói díj
- 2019 Érdemes művész









