A rabjuk vagyok. Lenyűgöznek a tradicionális árnyékolók, melyek többsége még borovi fenyőből készült. Szépek az újak is, többségük műanyag, és megszólalásig hasonlítanak a letűnt időkből való patinásokra. A különbség első látásra elhanyagolható, csak a lélek hiányzik. Ami nem csoda, hiszen madár nem fészkelt rajtuk, vihar nem döngette, a fagy sem bírt velük, levelet kora tavasztól neveltek, késő ősszel postáztak. Nézem a képet, a színek, formák gazdagságát, a furmányosan billenőket. A zárak, vasalások bírják az idő múlását, meseszerű tőlük az utca. Titkok tudói a zsalugáterek.
Fotó: Tyukodi László