Kedves Botond!
Minap a kislányom azzal fogadott, hogy az osztálytársa nem hisz a Télapóban! 8 évesek, mit is mondhatna az ember, talán eljött az idő; aztán megálltam egy pillanatra!
Nem lövöm le a poént gondoltam, mert jó dolog a várakozás, az ábrándozás; és hogy miért mondom ezt? A Borban fürdik a hal bemutatója előtt, mint a gyerekek a Télapót várva én is izgatott voltam. Vártam az eseményt, vártam a találkozást, amit oly sokszor játszottam le magamban, hol a vízparton horgászat, vagy épp kedvenc lúdtoll úszóm készítése közben. Mondhatom a hatás nem maradt el! A helyszín a résztvevők mind azt eseményt gazdagították, igazán jó volt megélni. Gyerekként a horgászújságokat, és filmeket nézve elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer az első sorban ülve hallgathatom, és nézhetem Zákonyi Botond könyvének bemutatóját.
Számomra a bemutató és a találkozás is emblematikus, felejthetetlen eseményként írta be magát életem naplójába.
Köszönöm az élményt!
Köszönöm az élményt!
Üdvözlettel.
Köhler Dániel
’24. december 20.
