A feljegyzések szerint 1862-ben, százhatvanhárom éve fedezte fel Schmidthauer Antal komáromi gyógyszerész az igmándi legelőn feltört víz gyógyhatását, amely összetétele alapján Európa legtöményebb természetes keserűvize volt. Nézem a hirdetését, jópofa reklámszöveg. de a tartalom több annál, amit a szöveg sejtet. Fogyasztását az alábbi esetekben javasolták: étvágytalanság, émelygés, gyomorégés, hányás, emésztési zavarok, vérszegénység, máj, lép és nyirokmirigyek daganataira, székrekedés, aranyeres bántalmak, köszvény, többféle bőrkiütés, szédelgés, fejfájás, heves szívverés, a női ivarszervek működési zavarai. Kincs volt a javából, de az államosítás során a helyi Tsz birtokába került. A többi már szomorú történelem, nitritek, nitrátok, foszfátok, stb. szivárogtak a talajba, a víz emberi fogyasztásra alkalmatlanná vált, a kutat 1988-ban le kellett zárni.
Kép: Múzeum antikvárium
