Óh, azok a boldog hatvanas-hetvenes évek, amikor boldog-boldogtalan trapéz nadrágot hordott. Akkor is utáltam, ma is utálom (újból divatba jött), de megbocsátó vagyok. Legalábbis a hetvenes években hordottakkal, mert volt üzenetük. A szabadabb politikai légkör társadalmi és világnézeti változásokat hoztak, amelyek a divatban is megjelentek. Jöttek a markáns színek, egyre több lett a műszálas anyag, megjelent a miniszoknya is. Istennek hála…
Trapéz nadrágot hordott, minden valamit magára adó ifjú hölgy és fiatalember. Ámultam és röhögtem a bokalengős nadrágokon, a térd alatt erősen bővülőkön, szaloncukor gatyónak hívtam őket. És most újra itt van. Előnye, hogy arányosabbá és nőiesebbé teszi az alakot: a vállak és a felsőtest kisebbnek tűnik benne, a csípő pedig keskenyebbnek. Ám a lábak rövidebbnek tűnnek, így alacsony nőknek nem ajánlott. Én szóltam…
Kép: A ’70-es évekből – Mit Miskolc adhatott blog
