Annyiféle módon öltöznek a fák. Szívük meg a természet joga, hogy mit vesznek magukra. A strand fája zúzmarát öltött magára. Szemben a vacogó naplementével, akinek most csak ennyire futotta. Írnék a padokról is, de magányukat tiszteletben tartom. A Balaton összeköltözött az éggel, régtől vannak, tudnak valamit. Tünékeny, mulandó, sugallja a kép, lesz másként. Én is tudom. De megállítani az időt, képpé rögzülni, az ajándék. A látvány örömet ad, lépcsőfok a szépség stációján.

Kép: Bakos István András