A bicikli magánya (222.)

a bicikli magányaA tenger visszahúzódott, amúgy nem szokása, de a klíma változás nincs rá tekintettel. A kerékpár sem érti az idők szavát, évtizeddel ezelőtt valaki, valakik elhagyták, a betonszegély szélének támasztották. Nálunk már rég elvitték volna. Maradt, rozsdásodott, nézte a távolodó tengert. Valaha a plázs melletti úton rótta a kilométereket jó negyven kilométer hosszan. A tenger közel volt, biztatón ostromlott.  Utolérlek drótszamár! – incselkedett. A bicikli bírta a tengert, felgyorsított, kanyargott mosolygott, úgy szelte a kilométereket. Nem számolt az idővel, ami múlik, most meg nézi magát a tenger tükrében, amit nem lehet összetörni.


Fotó: Bakos István András

ai generated 8303593 640
Feliratkozásommal kérem / hozzájárulok, hogy a zakonyi.hu a részemre hírleveleket és más értesítéseket küldjön!