Tisztelt Olvasó!
A honlap címe kisebb magyarázatra szorul. Sokat gondolkodtam, hogy milyen címet adjak neki. A hezitálás oka, járatlanságom a honlap készítés, működtetés műfajában. A honlapon való megjelenés egyfajta kitárulkozás, reményem szerint a társalgás lehetősége. Az elmúlt évtizedek médiáinak forradalmi változása, az információáramlás szédítő sebessége feljogosít arra, hogy részt vegyek ebben a társalgási formában. Legalábbis én annak gondolom, miközben tudom, hogy más dologra is alkalmas.
Értelmes vitára, a könyveim reklámozására. De nem ez a döntő szempont, hanem az írás, a vélemény szabadsága. A politika jelen van mindennapi életünkben és mérgezi azt. Egyre kevesebb az esély a bölcs, a megfontolt, tárgyilagos beszélgetésre, a kulturált párbeszédre. Pedig lenne miről eszmét cserélni. Balatoni emberként a szívem csücske a szűkebb pátriám, ahol olyan változások tanúi vagyunk, amiről korábban nem is álmodhattunk. Ezeknek egy része jó, másrészt viszont rémisztő. Elég, ha csak a balatoni nád pusztulását hozom szóba, ami a szemünk előtt játszódik. Vajon hány évnek, évtizednek kell még eltelnie ahhoz, hogy végre minden illetékeshez eljusson a babásodó, pusztuló nádasok látványa, amely egyúttal élőhely pusztulást is jelent. Miért megoldatlan a nádvágás? De ez csak egy a sok közül. Szűkül a horgászható helyek száma a beépítések okán, gyarapodnak a vitorláskikötők, és nő velük a tavat érintő terhelés. Új százhúsz személyes vitorláskikötő tervéről olvasok, nincs kétségem, hogy elkészül. De arról nem esik szó, hogy ez egyúttal 120 gépkocsi érkezését is jelenti, nem beszélve a látogatók autóiról. A mólókért való harc most épp szünetel, de a békesség csak átmeneti.
Csopakon már nincsen talpalatnyi föld, ahonnan horgászni lehetne partról. Az egész Balaton parton nincsenek könnyen hozzáférhető csónaklerakó helyek, (és az utánfutókat megőrző helyek) korszerű sólyák, ahol a csónakkal érkező vízre szállhat. Mert szorulunk ki a partról, és mennénk a nyílt vízre, csak nincs hol. A horgászkikötők dugig, helyhez jutni már csak az elhalálozást figyelő sorrendben lehet.
A hírek szerint bontják az illegális stégeket, ami jó hír. A rossz, hogy lassan, csak nehogy elhaljon, mint a partra szaladó hullám. A tihanyi népszerű panoráma úton változatlan a helyzet, sokáig nem tartható. Jó szándékkal, közös akarattal elkészülhetnének a vízre, kövezésre épített horgászstégek, amelynek rendjéért, tisztaságáért az ott horgászó felel. Igaz lenne munka vele, hiszen télen fel kell szedni, tárolni, rendben tartani. De a bevétel fedezné a költségeket és nyereség, ha minimális, mégiscsak maradna.
A honlapon olvashatók majd korábbi, még korábbi novellák, kíváncsi vagyok, mennyire állják az idő múlását. Íródnak újak, ezekről egyelőre hallgatok, mert reményeim szerint nemsokára megjelennek könyv formájában. Lesznek saját fotók és művész barátaimé is. Szeretem őket, inspirálók.
Visszatérve a honlap címére. Sok évvel ezelőtt megírtam és elkészítettem a Balatoni süllőző helyek térképét. Elkészítéséhez forrásmunkaként Jankó János nagyszerű munkáját használtam, ami még az 1800-as évek végén íródott. Az én térképem elkészítése már az 1980-as évek végére esett, rengeteg utazással, csónakos barangolással. Azóta természetesen sok minden megváltozott. Ami azonban nem, az a nagyszerű néprajzkutató a balatoni halászó helyek gyűjtése közben fellelt adatainak szépsége. A hajdani balatonberényi akadók egyikét nevezte a kutató-gyűjtő néprajzosnak a területet jól ismerő halászmester Csicsérikő-nek vagy Csicsergő-nek. Régen a Kis-Balaton madárvilágának kirándulóhelye, nádmentes kavicssziget. A Kis- Balaton pusztulásával elvesztette a madárcsicsergésről elnevezett jellemző sajátságát. A még élő öreg halászok szerint a név magyarázata: itt hal el a keleti és a nyugati „lotyogók” gyenge hullámzása, errefelé már csicsereg a hullám. Az akadó a parttól körülbelül 150-200 méterre van. A víz mélysége 1,5-2 méter.
A Balatoni- Csicsergő olyan lesz, mint az elgyengülő hullám, nem indulatokat korbácsol, társalgásra, jóízű beszélgetésre, adomázásra, olvasásra invitál.
2024