Járva a Balaton-felvidék patakjait, kevés olyan van, ahol ne foghatnánk méretes sügért. két-három napi bóklászással foghatunk annyit, amiért már megéri elővenni a köveket, amik a közeli Badacsony oldalából valók, nagyok és laposak. Nem az enyém a feltalálás dicsősége, Erdélyben tanultam, igaz nem sügérekre, hanem pisztránghoz találták ki. A sügéreket megpucoljuk, félbehasítjuk, nem ördöngösség, de némi figyelem és ügyesség kell hozzá. A köveket egymásra tesszük, összesen három darabról van szó, majd tüzet rakunk föléjük. Míg a kövek forrósodnak, egy csuporba vizet, sót, pirospaprikát, felaprított füstölt szalonnát teszünk, összekeverjük, majd felforraljuk és félretesszük. Ha a kövek elég forróak (mutatják magukat), a parazsat félrehúzzuk, a köveket egymás mellé rendezzük, lesöpörjük, majd egy kis szalonnadarabkával megdörzsöljük, hogy a hal ne süljön a kőhöz. A sügéreket a forró kövekre fektetjük, és megsütjük. Ha elkészültek, falatonként a meleg paprikás lébe mártogatva esszük. Roppanós és szaftos is….
Kapásjelző és dugóhúzó: 67. oldal
