Kupi! – szokta mondani a pályatárs Bakos István András asztalát nézve. A művészi “rendetlenségről” már számtalan fotót készített ÁR&ÁS a híresen pedáns grafikus elrettentő példaként. Nincs igaza, hiszen abban a kuplerájban, amit az asztalon látunk, benne van a felfedezés öröme. Egy régóta kallódó rajz, sebtében papírfecnire irt emlékeztető, a kedvenc grafit ceruza, feladatlan levél, a szeretett légycsapó, irka-firkák, a Vogue kallódó példánya és más „haszontalanság”, amiből majd mű születik. Rend a lelke mindennek, mondja a közmondás, amihez én csak annyit tennék hozzá, hogy a túlzott rendszeretet gyakran belső félelemre, szorongásra vezethető vissza. A kép láttán nem aggódunk, az alkotó fiatalos, laza, bohém, feledékeny. Ezért is szeretjük!

Fotó: Árendás József