Nem kivétel ez alól a grafikus sem. Ismerve művészetét, sajátos vizuális látásmódját, frivol humorát, erotikus krokijait, életszeretetét, megértem, hogy megdöbbent, amikor tükörbe nézett. Vagyunk evvel így egypáran. Sajnos az előzményekre már nem emlékszünk, marad a mostani (majdnem azt írtam végső stáció), ami reményeink szerint kitart még egy darabig. Művész uram élvezettel mutat magáról korábbi vitriolos, önkritikus képeket, így aztán a jelenlegi állapot sem olyan borzasztó. Fricska ez a javából, örexünk, – mondja a rajztábla előtt félhangosan magának, – de még lejárogat a Fény utcai piacra egy kis olajbogyóért, kecskesajtért, szekszárdi vörösborért, baráti társaságért, az élet apró örömeiért. Nem mondja, de hallom: „tudd, hogy a cabernet sauvignon meg a merlot házassága kevesebb tannin és savtartalommal bír, és így jól kiegészítik egymást”. Nézem a négy rajzot, minden benne van, a korábbi huncut férfiasságok, meg a vénülés.
Nincs mit tenni, Örexünk!
Grafika: Árendás József
