Már húsz évvel ezelőtt is irigyelték, mások szóvá tették. Szó se róla megette már a kenyere javát,- ha lehet ilyet írni,- egy táskáról. Ami korábban az édesapámé volt, harminchárom éve az enyém. Manapság az ötvenedik évében járhat, megráncosodva, patinásodva, kicsit elhagyva magát. Tíz éve megerősítettem a varratait, záró csatjait, de az idő nem neki dolgozik. Mint ahogy nekem sem. Remélem, hogy túlél engem, szeretném, ha fiaim sem hagynák magára. Igazolványt, kéziratokat, jegyzetfüzetet, bicskát, nitromint sprayt, újabban pendrive-okat is viszek benne. Meg édesapám emlékét, alkalmanként egy-egy jó mondatot. Társ, csak mások látják táskának.
Fotó: Árendás József
