Jó szemű geológusoknak már korábban is feltűntek a Keszthely környéki sárga gejzírek, aztán 1949-ben Cserszegtomajon megnyílt az ország legkisebb bányája. Negyvennél többen sosem dolgoztak benne, amin nem csodálkozom, hiszen dolinákban, szinte alig szűkülő, függőleges gödrökben ásták ki, azt a vastartalmú agyagot, amelynek színe a vas mennyiségétől függően világossárga és sötétbarna között váltakozik. Ennek megfelelően különféle nevek alatt fordult elő akkoriban a kereskedelemben: sárgaokker, szatinóber, vörösokker. A dolinák bőven adták az ércet, amit többnyire a nemesgulácsi ásványőrlőben készítettek elő, majd a Tiszamenti Vegyiművek olaj- és porfesték alapanyagául használt fel. Veszélyes munka volt az okker bányászata, az ezernyi színben játszó csodás dolinák gyakran 20-30 méter mélyek és 15-20 méter átmérőjűek voltak. Minden nehézség ellenére működött a bánya, de a hatvanas évek elején megjelentek az olcsóbb műanyagalapú festékek, majd 1973-ban egy rendelet, mely a Balaton közeli bányák működésének betiltását mondta ki, köztük a cserszegtomajiét is. Szerencse, hogy Borbás János, a veszprémi Napló fotósa 1970-ben arra járt, és megörökítette az ott folyó munkálatokat. Köszönet érte!
Okkerbánya Cserszegtomajon 1970 Fotó: Borbás János
