Törzs, lombozat, madárfészek nincs, csak a még kapaszkodó gyökérzet. Pár éve illett volna még az égre néző, de belülről már korhadó fára a mondat, hogy a fák állva halnak meg. Ma már nyoma sincs a méltóságnak, az egyenes gerincnek, a viharállóságnak. Mit látott, mit hallott százados évei alatt, nem tudhatjuk. A föld fölött jól látszik a haldoklás utolsó, gyötrelmes szakasza, hogy mi történik alatta, az csak sejtés. Az ősz levélszőnyeget terít köré, méltóbb búcsúztatást nem kívánhat. Titok van a gyökerekben, talán bizodalom, remény, hogy van öröklét.

Kép: Árendás József