Aladár ( a szerkesztőm) kérte, hogy a 100. etűd – ami egyben summázása a már megírt kilencvenkilencnek – rólam szóljon. A téma tehát adott, már csak kép kell hozzá. Az etűd lelke a kép, szelfit pedig csak nem választok.Az időközbeni 80. születésnapom adta a megoldást, két kiváló grafikus művész barátom is saját magammal, azaz plakáttal illetve portréval ajándékozott meg, így a 100. ismét dupla etűd. De milyen sorrendben? Legokosabb, ha ABC szerint…
Árendás József: Plakát
Zavarban vagyok, az elmúlt nyolcvan év nem jogcím, hogy plakátra kerüljek. Ami persze megtiszteltetés, jólesik, mit tagadjam. Nézem a képet és morfondírozom, tényleg ilyen vagyok? Van benne jóindulat, évődés, finomságok, poén meg a Jóskától megszokott játékos bravúr. A humor nemcsak egy jó plakáthoz, de az élethez is elengedhetetlen- mondta nekem főzés közben. Amiben való jártassága felveszi a versenyt a mai Michelin díjasokkal. Ez nem túlzás, az élményért főz gátlástalanul. Meg a hozzáillő borért, a lassú, hosszan lecsengő kortyért. Élvezi az életet, az ízeket, a látványt. Közben mindig tervező grafikus. Zseniális, de ezt csak halkan írom le, utálja, ha istenítik. A plakátot meg köszönöm.
Bakos István András: Portré
A születésnapomra küldött kapott grafika művészi, baráti, csipkelődő, továbbgondolandó. Engem ábrázol, a tollforgatót, akinek három ujja van. Utal az írás nehézségére (tömörség, a témában való jártasság hiánya stb.) A sült halhoz való gyerekkori kötődésre, a zsákmányszerzésre, a horgászat örömére. Szeretem ezt a képet, van igazsága a kikacsintó, hamiskás nézésnek. Történt egy és más az elmúlt nyolcvan év alatt. Nincs mit tagadni, ilyen vagyok!