Különös időjárás változásoknak lehettünk tanúi az elmúlt hónapokban. Nem mintha az elmúlt században vagy a még korábbiban ne lettek volna váratlan viharok, nagy esőzések, szokatlan felmelegedések, olyan vastag Balaton jeget produkáló telek, hogy lovas kocsikkal is biztonságosan járhattak rajta. Olyanra azonban nem találtam adatot, hogy a természet jó hónappal megelőzze korábbi önmagát. Elég, ha csak az idei mandula- és orgonavirágzásra gondolok. Az elmúlt évtizedekben május első vasárnapján gyerekhadak indultak orgonát szedni anyák napjára, az idén már áprilisban virágoztak az orgonabokrok. Hosszasan sorolhatnám a változásokat, amik a klímaváltozást jelzik, de most maradjunk a szeleknél, amelyek balatoni ember számára nagyrészt ismertek, de a kirándulók és nyaralók hadára gondolva nem árt néhány tanácsot megszívlelni!
A Balaton medencéjét már geológiai megszületése előtt kimélyítette a Bakonyból lezúduló szél, kisöpörve onnan a Pannon-tenger üledékeit. Ez lehetett a mai „vázsonyi” szél.
Hétágra süt a nap. De hirtelen változik a táj! Sokan átéltük már, hogy erőnket megfeszítve igyekszünk kifelé a felkorbácsolt vízben, s amikor partra vergődünk, azt panaszoljuk a helyieknek, hogy a szél szinte a semmiből jött. A semmiből? Ugyan már! Ők már órákkal korábban tudták a színekből, a víz viselkedéséből – no meg a viharjelzésből –, hogy veszélyessé válik a Balaton. Az itt élők ismerik és tisztelik a szelet. Jó tanácsként mondom, van mit tanulni tőlük a nyaralóknak. Tegyünk egy kis utazást a széllel vissza az időben.
Viharos szelek miatt alaposan kijutott a Révfülöpieknek! 1941. május 3-án orkán csapott le a Fülöp-hegyre, aminek hordaléka elárasztotta a vasúti pályaudvar bejáratát, és nagy kárt okozott a parkokban, szőlőkben.
1964 nyarán olyan forgószél kavargott Badacsony és Badacsonyörs között, hogy felszippantotta a vizet, a hínárt, de még halakat is! Tölcsérszerű vízoszlop keletkezett, amit villámlások kísértek.
1969. augusztus 8-án Révfülöp és a pálkövei kőrakodó között a parttól másfél kilométerre orkánszerű forgószél keletkezett, ami a korabeli emlékezők szerint 6-700 méter magasra vitte fel a vizet. A víztölcsérek nagy sebességgel képesek száguldani, isten óvjon, hogy az útjába kerüljünk!
Személyes emlék az 1972. május 19-én délben Balatonfüredre lecsapó tornádó, amely letarolta a parti sétányt, elérte a mai Deák Ferenc utcát, és megszaggatta a tetőt a fejünk fölött.
Siófok
Ha valamivel, hát széllel igazán jól állunk a Balaton mentén. Még siófoki gyerekként tanultam meg becsülni a kenesei szelet, ami északról jön, és átfújja a várost. Különösen jólesik ez augusztus második felében a tikkasztó hőségek idején. Nagyobb erővel érkezik az alsóörsi szél, a siófoki ember főszélnek hívja az ereje, hűvössége miatt.
A mólón, az Ezüst- és az Aranyparton találkozik az ott nyaraló a belszéllel, ami Tihanyból jön, és nem viccel, megáztatja az embert. Van Siófoknak alszele, vagy, ahogy ott mondják, déli szele is. Nem is egy, hanem kettő. Amelyik Tab felől jön, az áztatja a várost, amelyik Balatonszabadi felől zúdul, hideget hoz.
Balatonfőkajár
Központi helye a szeleknek, melyeknek ott egész irodalmuk van. Mindez nem véletlen, hajdanán nevezetes halászaik voltak, akiknek ismerniük kellett a szelek járását. Szép időt hoz a kajáriaknak a Veszprém felől jövő főszél. A nyugati esőt, a délkelet felől érkező esőt is, meleget is. Somogyból esőt hoz a szél, de hozza a fülei harang hangját is, ami télen fagyot jelent, nyáron meg meleget. Keneséről is van üzenet, szól a harang, eső lesz, a csajági harangszó meg jelzi a kajáriaknak, változik, javul az idő.
Tihany
A félszigetre a főszél Veszprém vagy Győr felől érkezik, Keszthely felől a belszél söpör át a réven. Ha nem magukban jönnek, de felhőt is hajtanak maguk előtt, akkor vihar lesz! Tihanytól Badacsonyig a Bakony miatt kisebb szelek járnak, de váratlan vihar itt is érheti a vízen járót, hiszen a domborzat változatos, a széljárás is különböző.
Révfülöp
Szinte mindent megtanulhattuk a szelekről a neves néprajztudóstól, Jankó Jánostól. Könyvében megemlíti a Kővágóörs környéki szeleket is, s ez az információ elsősorban a révfülöpi halászoknak lehetett fontos. A hideget hozó főszél itt is Veszprém felől jön, a belső vagy nyugati szél esővel jár, a Káli-medencében ezt hosszúszélnek vagy zalai szélnek mondják, mert végigfúj a Balatonon.
Szigliget térségében
A Szigligeti-öböl előtt tágas síkság fekszik, az öböl védtelen a szelektől.
Erős északi, északkeleti szélben a parti takarásból kihajózva Badacsonyederics felé szélcsatorna található, ebben a szél felerősödve éri el a vizet.
Sajátos a Badacsony takarása, nem véletlenül mondják a tapasztalt vitorlázók, hogy éjszaka kerüld a bazalthegy melegét, mert feldobja a szelet, ami azt jelenti, hogy ott nincsen szél. Kijjebb kell mennie annak, aki haladni akar.
Balatongyörök és Máriafürdő között három kilométerre szűkül össze a Balaton. A györöki részen igen „mirgesek” a hullámok. Valaha sok bödönhajót húzott le a víz alatti óriás a Balaton fenekére. Nem véletlen ez a legenda, a Szigligeti-öbölből szilajon szaladó hullámok ugyanis ott összeszorulnak.
A Balaton-felvidék hegyei-völgyei lüktetést idéznek elő a szélben, emiatt követik egymást a hirtelen támadt hullámok, illetve a hullámmentes időszakok. A hullámok szokatlanul meredekek, amit a sekély vízmélység, és a meder interferenciája idéz elő. Az eddig legmagasabb hullámokat partközelben 1,82, a meder közepén 1,95 méternek mérték. A hullámok hossza 2-12 méter között mozog. A szél elülte után 2 óra szükséges a hullámok elcsendesedéséhez.
Megszívlelendő:
– Ha csipognak a madarak a víz felett, hamarosan vihar lesz.
– Ha zalai hegyek zöldek, és belefekszenek a Balatonba, akkor a világért sem szabad messze menni!
– Ha a hegyek fölött felhő jelenik meg, ha valamelyik hegy beárnyékolódik, azonnal menjünk a legközelebbi partra! Veszélyt jelez a víz távoli vagy közeli fodrozódása, a hirtelen keletkezett szellő, a levegő gyors lehűlése is.
– Az északi parton horgászó mindig a parttal szemben horgonyozzon le, így időben észleli a „sárga” jelzést, a szaporábbá váló felvillanó fényeket. A sárga jelzés azt jelenti, hogy az egész tó térségében 42-64 km/óra sebességű szél lehet órákon belül. A piros arra int, hogy a szél sebessége rövid időn belül eléri a 60 km/óra sebességet, ami heves vihart jelent!
– Nagy veszélyt jelent a viharos szél okozta vízpermet belélegzése, mert attól megfulladhatunk!
A Balaton rejtett titkai
Van-e még feltáratlan titka a tónak? Rajongója, szerelmese, ihletettje számos. Kárpáti Aurél író, költő így ír róla:
„Talán a céhbeli egyoldalúságával, de annál őszintébben mondom: a Balaton főértéke számomra az, hogy szép. Elragadóan, szinte páratlanul szép. Fény és vízjátszó víztükre, tengerről álmodó alkonyi nyugalma, avagy viharos felindulása, bazaltsziklás, lösz-szakadékos hosszan elnyúló, erdő-üstökű és szőlős lankája, majd szelíd síkra ereszkedő nádas-homokos partja a kifogyhatatlan változatosság titokzatos egységébe zárul. Van benne valami az elveszett paradicsom teljességéből. Álom és valóság varázslata egyszerre lebegi körül. Mintha a magyar tájnak minden szépsége itt adna egymásnak találkozót.”
Én sem gondolom másként. Hetenként, de legkésőbb kéthetenként hazajövök Akarattyára, Akaliba, Alsóörsre, Zamárdiba, Tihanyba, Földvárra, Fonyódra. Otthon vagyok mindenütt bennfentesen, mert a Balaton csak azoknak mutatja meg magát teljes szépségében, akik felkeresik a nyár habzásában, a szüret zsivajában, jeges magányában, mandulavirágzáskor. „Felfeslenek rejtett titkai a tájnak, a helyi színeket a táj és a benne élők festik a képre”,- írja Keresztúri,- és milyen igaza van!
Balatonfőnek is mondják azt a területet, ahol három megye, Somogy, Fejér és Veszprém határos. Hivatalosan Balatonvilágos, amely magában foglalja Balatonaligát is.
Nem véletlen a régies elnevezés, hiszen aki a község híres Magas-partjáról a Csók István sétány Panoráma kilátójáról tiszta időben letekint, az előtt kitárul a Balaton keleti medencéje. Ellátni Tihanyig, de befogja a szem a Balaton-felvidék és a Bakony hegyeit is. Jobbra a fehér partok, a Tikácsvölgy szája, majd a Csittényhegy. Vele szemben állt-, de már hiába is keresnénk – a nagy Rákóczi szilfa, mögötte pedig a keleti Bakony nyúlványa sejlik fel. A Magas parton találjuk Mészöly Géza emlékművét, és a közeli Zrínyi úton a frissvizű Mészöly Géza forrást.
Nem véletlen Csók István és Mészöly Géza tisztelete, számos alkotásukat köszönhetjük a tájnak. Mészöly Balatoni halásztanya, Őszi nap a Balatonon, Balatonpart, Akarattyai löszpart című képei talán a legismertebbek. Tájképfestő volt, munkássága főleg a Balatonhoz köthető. Előszeretettel festette a tájat, az ott élő embereket, halászkunyhókat.
Csók István több munkája közül az Aligai partok, Aligai marhalejáró, a Balatoni vihar, Délután a Balatonon, Szivárvány a Balaton felett emlékezetes. A táj az inspiráló, főleg az a két különleges földtani alakulat a Mezőföld peremén, Akarattyánál az „aligai torokban” a „világosi pusztánál” emelkedő löszfalak, meg a tó nyugati medencéjét övező hegykoszorú.
A Magas partról körbenézve megunhatatlan, hogy tájképi látványosságban mennyi gazdag, változatos geológiai forma, képződmény alakult itt ki. Kenese fölött emelkedik a Magas-partok nyugati felének legmagasabb pontja, a Partfő, ismertebb nevén a Soós-hegy. Falában ma is látszik még néhány sötét nyílás, amelyek emlékeztetnek a hajdani „Tatárlikakra”. A legendák szerint a tatár és török támadások idején ezekbe a kivájt barlangokba menekült a föld népe. Ez a Balaton „lösz” arca, amely Balatonkenesétől Balatonvilágosig húzódik.
Fonyód kétcsúcsú hegye
A Balaton „berek” arcának őrzője a déli part legkiemelkedőbb és legjellegzetesebb pontja, a kétcsúcsú fonyódi hegy (Sipos-hegy 207 m és a Vár-hegy 233). Születésük vulkanikus működés eredménye, műkedvelő geológusok szerint a fonyódi hegyeket a szemközti Badacsony lökte ki magából, és hányta át a túlsó partra irtózatos erejével.. Nem gondolta át mindezt igazán a Badacsony, mert ha így történt, olyan konkurenst teremtett, legalább is látvány szempontjából, amelyhez hasonló nincsen több a tó partján. A szél és a víz is tette a dolgát, a Balaton szintjének emelkedése alámosta a hegy északi részét, így alakult ki a meredek oldal, mely jellegzetessége a fonyódi hegynek. Megszületett az a gyönyörködtető tájkép, mely nyugat felé Keszthellyel indul, szemben a Badacsony terpeszkedik, tőle balra a szigligeti hármashalom a várrommal, jobbra a Gulács nyújtózkodik, felsorakozik melléjük a Csobánc, amelyről belátni az egész Balatoni-felvidéket, és a Tóti- hegy. Keletre a tihanyi félsziget a kenesei partokkal, délre pedig láthatjuk mindazt, ami még megmaradt a hajdani Nagyberekből.
Szép-kilátó
Balatongyörök határában a 71-es útmenti magaslat, a Szép-kilátó dombja parancsol megálljt, ahonnan egymásután tárulnak elénk a tanúhegyek: Badacsony, Szent György-hegy, Gulács, Csobánc, Haláp, Hegyestű, Tóti-hegy Tátika, Szigliget, Tihany. Ez a Balaton „bazalt” arca. Nehéz innen tovább menni, jó negyven éve már, hogy vendégségben járhattam a Szép-kilátó fölött magasodó Becehegyen Takáts Gyulánál a „remetelakban”. Kivételes költő volt, de múzeumigazgatóként is elévülhetetlen érdemeket szerzett a somogyi népművészet megismertetésében. Pótolhatatlan értékű néprajzi tanulmányaiban a somogyi Nagyberek és pásztorvilág avatott ismerőjét tisztelhetjük benne. Művészetpolitikai munkásságát is e „szűkebb haza” kultúrtörténeti örökségének feltárása, megőrzése motiválta. Nem csupán e témában írt esszéi és tanulmányai jelentősek (pl. Csokonai Vitéz Mihály-lyal, Berzsenyi Dániellel, Rippl-Rónai Józseffel foglalkozó írásai), hanem gyakorlati tettei, szerepvállalása is a keszthelyi Helikon-ünnepségek, a badacsonyi Egry Múzeum, a niklai Berzsenyi Kúria, a szennai Falumúzeum, a kaposvári Rippl-Rónai Emlékmúzeum elindulásában.
Arborétum a hegyen
1905-ben a pécsi Zsolnay gyár orvosa, dr. Folly Gyula a sógornőjétől ajándékba kapott alig 0,4 hektáros területen az Ábrahámhegy és Örsi-hegy völgykatlanában fekvő sziklás domboldalra kertet álmodott. Bújta a szakirodalmat és fenyőcsemetéket rendelt Amerikából, angliai faiskolákból vesszőkosárban. Olyan fenyőket, amelyek Magyarországon akkoriban ismeretlenek voltak. Kút még nem volt a hegyen, lovas kocsi hozta lajtokban a vizet, a csemeték rengeteg követ megmozgatva kerültek elültetésre. A telepítés sikeres lett, a kertépítő orvos még láthatta megeredő különleges növényeit, de egyik betegétől tbc fertőzést kapott, és 1915-ben elhunyt. Halála után a család többnyire értékmentő munkát végzett. 1950-ben az arborétumot államosították. A második generáció méltó volt az alapítóhoz, dr. Folly Gyula közgazdász nem hagyta pusztulni az arborétumot, saját költségén a már állami területekre ültetett növényeket és gondozta őket. 1979-ben történt halála után fia, Folly Gyula agrármérnök vitte tovább az arborétum fenntartását, továbbfejlesztését, melynek területe 5 hektárra nőtt. 1978-ban szigorúan védetté (később fokozottan védetté) nyilvánították az arborétumot a Kisörsi-heggyel együtt, a Badacsonyi Tájvédelmi Körzet részeként. A rendszerváltás reményt adott a Folly családnak, hogy kárpótlási jeggyel visszavásárolhassa a családi birtokot, de erre 1995-ig várni kellett. Ekkor hosszú egyeztetések, birtokvásárlások és azok cserébe való felkínálásával nem kevés pénzért Folly Gyula visszavásárolhatta az arborétumi területeket. A 2011-ben bekövetkezett halála után leánya, dr. Folly Réka irányításával folytatódik a már negyedik generációs családi hagyomány. Sétálok az arborétumban, ámulok a japán szugifenyőn, a kaliforniai gyantáscipruson, a szír borókán, az óriás tobozú fenyőn, a nyugati életfán, a himalájai selyemfenyőn, az európai tiszafán. Az öthektáros ciprus és cédrus liget többségében fenyőfélék gyűjteménye. A tájékoztató szerint mintegy 400 fenyőféle és 200 lombos fa és cserje virul itt. Varázslat ez itt, a Folly család szép története, háttérben a kéklő Balatonnal.
Az elveszett „hevesek”
Századokon át avval áltatta magát a balatoni ember, hogy a tavat a befolyó patakok mellett víz alatti források táplálják. Hihetőnek tűnt, hiszen a Balaton felszíne télen különösen az északi parton egyáltalán nem, vagy csak ritkán fagy be. A jellegzetes kör vagy csillag alakú olvadási pontokat „heveseknek” hívták, úgy gondolták, hogy a tófenéken fakadó meleg forrásvíznek köszönhetik. Ezt az érdekes jelenséget id. Lóczy Lajos már az 1800-as évek végén megfigyelte és leírta. Nem volt veszélytelen a Balaton kutatás a téli időszakban, erről így írt a Veszprémi Hírlap 1895. III, évfolyam 7. számában: „Lóczy Lajos Cholnoky Jenő kíséretében f. hó 7-én Csopakra érkezett a Balaton jegének fizikai tulajdonságait tanulmányozandó. A tanulmányozás nagyérdekű eredményeket szült sikerült a tudós tanárnak a rianásokra, hó elhelyezkedésekre, jégképződésre és különösen a fenék-forrásokra vonatkozó problémákat megoldani. Kutatásaikat egy időre félbeszakította a feltámadt óriási hózivatar, amely a vakmerő tanulmányozókat a tó jegének közepén érte és melynek dühe elől csak életveszéllyel voltak képesek Tihanyba menekülni, hol a kolostor lakóinak vendégszerető barátságát élvezték” Az 1943-ban megindult rendszeres hidrológiai kutatások során kiderült, hogy a „hevesek” helyén leszálló búvárok a tófenék iszapjában kis nyílásokat találtak, amelyekből gázbuborékok szálltak fel. Az összegyűjtött gáz széndioxidnak bizonyult, és igazolást nyert, hogy ezek a feltörések okozzák a heveseket. A Balatonnak nincsenek víz alatti forrásai, csak a Balaton-vidék forrásairól beszélhetünk.
2024