Nézem a képet, és a nagymamámat látom, aki birsalmasajtot készít. Hideg volt már, lucskos november, nagyapám két kosárral szedte a maradékot. Nagymamám sűrű masszát főzött belőlük, beleöntötte az őzgerinces formába, és feltette az éléskamra ablaka melletti polcra, hogy mihamarabb kihűljön. Ágaskodtam a kamrában, ahol elérhetetlen magasságban két szekrény között kifeszítve rúdon aszalódtak azok az érett gyönyörű szőlőfürtök, amiket nagyanyám karácsonyra tett el. Szenteste mindig került az asztalra birsalmasajt meg bélelt kosárkában aszaltszőlő. Nézem a képet, az emlékek polcán felfénylenek a birsalmák.
Fotó: Bakos István András