Csicsergő tó dala
Sok vidám mondat,
Kiáltják csérek,
A Tóról, tájról,
Amivel kiáll,
Locsog és fecseg.
Mit súgnak habok,
A kormos szerkők,
Emberről, halról,
Vihar elébe,
Jusson eszembe,
Tükrözve Holdat,
Ó milyen szépet,
A csókos szájról,
Sziklaként bízván,
Amíg itt leszek,
Perzselő Napot.
Ír az ősz szerző!
Életről, dacról…
Szeretetébe’!’
Mit mondhatnék?
Húsvéti ajándéknak szebbet nem kaphatok, mint a barátom, szerzőtársam, halászköltő sorait. Aki nem faragja a rímet hanem éli. Kevesek díja a a Balaton ölelése.
Neki része van benne. Vízen járása kiváltság ezért is fut kezében úgy a toll, ahogy a hullám jár parttól-partig, gondolattól versig.
Z. Botond
’24. március 28.
