Csicsergő tó dala
Fut a fövenyre, Sok vidám mondat, Kiáltják csérek, A Tóról, tájról, Amivel kiáll,
Locsog és fecseg. Mit súgnak habok, A kormos szerkők, Emberről, halról, Vihar elébe,
Jusson eszembe, Tükrözve Holdat, Ó milyen szépet, A csókos szájról, Sziklaként bízván,
Amíg itt leszek, Perzselő Napot. Ír az ősz szerző! Életről, dacról… Szeretetébe’!’
Mit mondhatnék?
Húsvéti ajándéknak szebbet nem kaphatok, mint a barátom, szerzőtársam, halászköltő sorait. Aki nem faragja a rímet hanem éli. Kevesek díja a a Balaton ölelése.
Neki része van benne. Vízen járása kiváltság ezért is fut kezében úgy a toll, ahogy a hullám jár parttól-partig, gondolattól versig.
Z.B.
’24. március 28.