Firkák (207.)
Szeretném műalkotásnak látni őket. De az ajtón láthatók nem azok. Firkák. Minden graffiti művésznek van egy választott vagy kapott művészneve, tagelésnek mondják a kéretlen autogramot, amelyet a writer, vagyis a firkász hagy a falfelületen. A graffitizés bizonyos szinten művészet, az aláírása (tagelés) hitelesíti a művet. Kár ezért az ajtóért, nem a világ csodája, de tisztes […]
Pocsolya (206.)
Tréfás kedvében van a természet, csak annyi jött az ég csatornáiból, ami tükörnek elég. Titkot rejt, pocsolyajátékot, formagazdagot. A tükörkép már csak ilyen, fordított benne a valóság. A képből nem derül ki, hogy kápolnát, székesegyházat, bazilikát vagy kolostortemplomot rejt, de szépsége, méltósága így is jelen van. A tér, ahová épült, kockaköves, a víz a fény, […]
Valódi telefon (205.)
Boldog békeidők, sóhajtok fel a kép láttán. Vezetékes telefonok, a hívást kapcsolni kell, az is előfordulhat, hogy a kapcsoló hölgy belehallgat a beszélgetésbe. Miért érzem mégis romantikusnak, bensőségesnek, a szó jó értelmében ósdinak? Nincs jelszavuk, nem divatos sláger, nem macskanyávogás a csengőhangjuk, és nem uralja reklám. De van tere, helye a könnyen kimondott vagy csak […]
Mobil szerelem (204.)
Csak egy emlék. Fiatal lány ül mellettem a padon, hangosan beszél. Kicsit zavar, arrébb húzódom. A telefon hol a fülén, hol a kezében, nyomkodja, beszámol a fiúnak a fontosabb történésekről, buli, koncert a legmenőbb tornacipő, az új rongyos nadrág, majd szexi képet küld magáról. Napozóst. A fiú is beszél, -figyelj bébi! Anyám egész éjjel gürizik, […]
Daruk (203.)
Valami irgalmatlan nagy épületegyüttes készülhet, ahhoz kell a rengeteg daru? Honnan nőttek ki ilyen kesze-kuszán? Útvesztő vagy piramis épül? Ki tudja, és miért izgat a terhek emelésére, szállítására szolgáló emelőgépek látványa. Nem látom a tartószerkezetet, az emelőművet. Itt valami turpisság van. A fotós játéka, aki vagy levágta a kép alját, vagy eleve úgy fotografálta. Nekünk […]
Kézi-varázs (202.)
Az ajtó, ami automatikusan záródik, elfelejtett záródni. Szerencsére a tulajdonos a Kézi-Varázs Kft. előrelátó volt, video rendszerrel figyelteti a területet. Aki belépne hamburgerrel, fagylalttal, itallal a kezében, vagy rollerrel járná az üzletet, esetleg rágyújtana, pórul járna. Nem árt tudni, hogy rendkívüli esetben Nagy Lajos is hívható. Nem, nem bankban járunk, hanem az egyik ritka rövidáru […]
A fagylaltos (201.)
1935-ben járunk a Káli-medencében az egysávos 7313-as mellékúton Káptalantóti előtt, távolabb a Csobánc magasodik. Tavaszodik, magától értetődő, hogy Vizi György cukrászmester két fakerekű fagylaltos kocsijával elindul Tapolcáról a Káli-medencébe, hogy fagyit áruljon a kirándulóknak a Csobánc vagy a Tóti-hegy látványában gyönyörködőknek. Egy gombóc pár fillér, a mester az adalékanyag és a fagyipor kifejezést […]
Kvartett (200.)
Amikor az első etűdöket írtam meglepett a sikerük, de hamar rá kellett jönnöm, igényes munkához, hétről hétre való megjelenéshez társak kellenek. Jöttek szerencsére mindenféle díjas művészek, jóbarátok. Árendás József, Bakos István András. Kellett hajtós, morgó szerkesztő is, dr. Táncsics Aladár. Éveink száma 323, jó kis nyolcvanas átlag, már majdnem mindenen túl. Elértünk a kétszázadik etűdhöz. […]
Zöld (199.)
A természet tette a dolgát, az udvart már elfoglalta, de megnyílt a zöldruhás nőnek. Nézem a képet, és eszembe jut, hogy a zöld a szivárvány központja, amúgy a kék és sárga elegye. Van benne a nap színéből és a szabadság utáni vágyból. A természet és a remény színe. Gyönyörködöm a zöldben, a nőben, aki véletlen […]
Veronai vörös lakatok (198.)
Naná, hogy Olaszországból indult a lakatos őrület, a szerelmesek közötti kapcsolat jelképeként. Shakespeare Rómeó – és Júliája 1591-95 körül íródott, Ovidius alapjaira épül és átirata egy 1476-ban írt Masuccio Salernitano darabnak, ami eredetileg Sienában játszódik. Shakespeare helyezte át a két szerelmes történetét Veronába, hozzátette a drámai fordulatokat, a klasszikus erkély-jelenetet is. Mindez a múlt, a […]
Fejetlenül (197.)
Ma bolondokháza volt nálunk, először fehérnemüket próbáltak velem, majd könnyű burgundi V-nyakú ujjatlan midi ruhák következtek több színben. Levegőt sem kaptam, de már hozták a légáteresztő anyagból varrt alkalmi ujjatlan V-nyakú laza szabású nyári ruhákat. Jól néztek ki a geometrikus minták, de időm sem volt gyönyörködni bennük, mert következtek a Boho-Chic lila pillangó mintás gombos kivitelű, […]
Tihany Belső-tó (196.)
Az idő az öregeket igazolja. Nemcsak 2025-ben sújtott bennünket az aszályos nyár. Szívem szerint való ez a régi kép a gémeskúttal, a faluból letotyogó libasereggel, akik nem tudom, hogy találnak mindig haza, a pocsolyának tűnő Belső-tóval, a bencés apátsággal. Vulkáni kráterben született, a Balaton vízszintje fölött 26 méterrel helyezkedik el, jótékony csapadék és talajvíz táplálja. […]
Bejárat (195.)
Udvar rejti a lakást, véletlen bukkantam rá és rögtön eszembe jutott Capuleték gyümölcsöskertje. Júlia: „hogy jössz be hozzánk, mondd nekem s miért”? A kérdés költői, így vagyok vele én is. Az ajtó igényes, a biztonsági zár remek, az ablakon a rozsdás rács, az ingatag létra elbizonytalanít. Manzárd szobát rejthet az ajtó, az elnevezés a XVIII. […]
Érdeklődés (194.)
1961-ben járunk. A kétpárevezős balatoni dióhéj csónakban három jó kiállású fiatalember. A tó rászolgál a Magyar Tenger névre, a szél békés dél-keleti. A háttérben a Badacsony, elmosódva a többi tanúhegy. A fiuk arcán meglepetés, izgalom, őszinte érdeklődés. Nem hableány, nem sellő, napozó nő fürdőruhában, testközelben, színes gumimatracon. Sok ez így egyszerre, nem könnyű feldolgozni, evezni, […]
Fagyi (193.)
Így vagyunk mostanság. Az éghajlatváltozás a világ minden térségét érinti. A sarki jégtakarók olvadása miatt emelkedik az óceánok és tengerek szintje. Egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek. Áltattuk magunkat, volt már ilyen korábban nálunk. Nem volt. Vigaszként itt van nekünk május 8-án a Magyar fagylalt napja. Azért május 8-án, mert a római V jelzi a […]
Szíve szerint (192.)
Annyi szép gesztusa van a szerelemnek. Nem tudom, hogy imádott nőnek vagy megbecsült férfinek készült. Nem számít, hogy füstölt, roppanós, bécsi vagy frankfurti. Végül is mindegy. A szív, ami számít. Más kérdés, hogy korábban egy szál rózsa is megtette, később esetleg autó, gálánsabbaknál lakás. A virsli szív profán, a múlandóság jelképe. Az alkotó boldog a […]
Frici bácsi (191.)
Lakatos mester volt az utca legidősebb, szeretett iparosa. Levegőtlen pincében volt a műhelye, kalapácsok, vésők, mindenféle kéziszerszámok, üllők, satupadok kavalkádjában. Kis sufniban az irodája, kávéfőzője. Hegesztett, kalapált, fúrt, vésett. Kerítéseket, kapukat, grillsütőt, virágtartót készített, lemezeket, idomokat, csöveket, vázakat, tartószerkezeteket munkált meg. Imádott vitorlázni, a szeleket vásznába fogni. Nyolcvanöt évet élt. Manapság az ördöggel perlekedik parázsért, […]
Parton (190.)
Csöndes, elmélkedő partszakasz, a túlpart már Szlovákia. Az ellenfény általában nem tesz jót a fényképnek. De most igen. Még párás a pohár, a kőbányai világos meg aranylik. Neve valóságos legenda, tiszta, enyhe komló- és maláta illat jellemzi. Íze lágy, könnyed, enyhén kesernyés, kellemesen szénsavas. Van ebben valami dacos. A túlparton Aranyfácán, Šariš, Steiger, barna ászoksör […]
A szív rejtekén (189.)
A szerelmesek találkozóhelye a veszprémi Séd park szíve, rálátással a Séd vizére. Nem tudom, hányan keresik fel, hány reményteli fotó készült itt. Ki hinné látván a pirosló szívet, hogy csalfa is, bohém is, csapodár is lehet. Az idősek, akiket megtartott a szív hűsége, tudják, hogy a szerelem mulandó, de felváltja valami sokkal fontosabb, ami egy […]
Répa alakzat (188.)
Szó se róla tetszetős alakulat. Az ára kicsit húzós 980 Ft/kg. A népi orvoslás vizelethajtóként, „has-rángás” csillapítására, máj-, epe-, szem- és bőrbántalmak esetén, valamint általános erősítőként ajánlotta. Egy időben afrodiziákumként is elterjedt. A piacon járva csapda a javából, az ember rögtön az Újházi tyúkhúslevesre gondol. Nem a megszokottra, Szinbádéra, amibe vén kakasok kellettek, amelyeknek megkeményedett […]
