Madarak a facsonkon (257.)
Van-e élet a halálon túl? A szobrok láttán jutott mindez az eszembe. A látvány, az alkotás, lehet fricska. Szobornak látom a korhadó facsonkokat, amiken halott madarak laknak, akik élőt játszanak. Nyilván van más magyarázata is, ettől izgalmas a művészet. Erős alkotás. Semmi sem múlik el, csak átalakul. A halálhoz való viszonyunk tulajdonképpen az élethez való […]
A palettanő (256.)
A paletta formája klasszikus, de a mester alakított rajta. A festékmaradványok jól elvoltak magukban, irigykedés nélkül. Aztán a piktor a paletta fogóját betömte, nőt formázott rajta. Ez tetszett a festékeknek, életre keltek, mindenki a legjobb formáját hozta. A palettanő elmerengett az élet ily alakulásán, ruhát álmodott magának. Decensen tartózkodót, de mégis izgalmasat, csábosat, titkolózót, hordhatót. […]
Varrógép (255.)
Vajon hányat öltött, fordult, varrt, ez a remek szerkezet, melynek nevét olvasva tudjuk, hogy világmárkát jelöl. A ma is működő céget Ambrogiso Necchi öntödeként alapította 1845-ben. az 1920-as évektől az olasz autóipar (Fiat, Alfa Romeo, Innocenti, Ferrari, Maserati, stb.) egyik legnagyobb beszállítója volt. Varrógépet először 1920-ban készít Vittorio Necchi, ami azóta történt, már történelem. A […]
Sünik (254.)
Minden háborút felülír az éhség, legalábbis a macskák részéről. A sünök igazuk és tüskéik birtokában nem vitáznak, a macskákra ügyet sem vetve vacsoráznak. A kép idilli, mert amikor eljön az este, a sünöknek kirakott falnivalót a macskák szélsebesen elhordják felfalják. A napközben bokor alatt gilisztázó sünök, estére lelassulnak, felveszik a nyugdíjas tempót, és az éj […]
Marketing (253.)
Boldog békeidők! Hirdetéseket olvasok a Balaton (1913) című lapban. Pohl-féle golyós préseknek, Kaiser varrógépeknek, Mauthner féle kerti és gazdasági magvaknak nagy a kínálata, de lehet rendelni családi sírboltokat, itatóvályúkat, épületvasalásokat. Tapolcán Steiner Zsigmond ajánlja figyelmünkbe az első magyar szabadalmazott vasborona gyár termékeit, Tóth Imre első tapolcai villamos gépüzemű asztalos üzlete különleges villabútorokat kínál. Bádogos, lakatos, […]
Szivárvány (252.)
Híd van az égen, – gondolhatták eleink, aztán mesét is kreáltak mellé. Nem számított, hogy a szivárvány a távolabb hulló esőcseppen megtörő napfény keltette többszínű fényjelenség az égbolton. Bizonyosak voltak benne, hogy az egyik vége vízbe, tóba, kútba, tengerbe nyúlik, onnan szívja fel a vizet, vele együtt békákat, kígyókat, halakat. Aki átjut alatta, lányból fiúvá, […]
Hóvirág (251.)
Nem tudom létezik-e szebb és bátrabb náluk. Pedig annyi különleges formájú, színezetű virág van, de hős nincs közöttük. Tegnap még hó borította a kertet, másnapra a hóvirágok felmagasodtak. A tavasz közeledtét senki más nem jelzi ilyen büszkén, dacosan, mint a hóvirágok. Vajon mit gondolnak a hó alatt, miből merítenek erőt, kik biztatják kikelésre. Nézem a […]
Eltaposott maszk (250.)
Példátlan karriert élt meg. Filmeken, fotókon láttunk maszkos embereket. Munkában hétköznapi viselet, elfogadott. Aztán jött a Covid, és minden más értelmet, formát, minőséget nyert. A gyártás beindult, a kivagyiság már Adidas, Nike méreteket öltött. A három rétegű sebészetit felváltotta a különböző szájmaszkok rengetege, tobzódtunk a formákban, színekben, a moshatókban, színre lépett a Rossman, a DM […]
Farsang 2 (249.)
Nem tudom, hogy csinálja. A gondolatot értem, az ábrázolás egyszerűsége ragad magával. A farsang jelmezes mulatság, dáridó, pompa és pomádé, magamutogatás álarc alatt és persze télbúcsúztató. Nézem a rajzot, híján minden feleslegességnek, úgy vélem ül a grafikus az ablak előtt, gyönyörködik havas kertje látványában, aztán elindul a ceruza, és egy lendülettel megszületik a két figura. […]
Farsang (248.)
Titokzatosság, csábítás bújik meg az álarcok mögött. Bravúros rajz, a farsang szabadossága, bohémsága, élvetege sejlik fel. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották. A világ nem sokat változott, ha farsangról van szó, a közelgő tavasz örömünnepe, amiben kiteljesedik a karnevál, asszonyfarsang […]
Velencében (247.)
Húshagyó kedden ér véget a karneválok karneválja, a farsangok farsangja. Velence népe bárkákra, tutajokra, csónakba száll, hogy a hajnal is a vízen érje őket mert aki a Redentore hajnalán az Adria vizével vet magára keresztet, nem lesz beteg. Ősi hagyomány, a régiek nagyszerűen kitalálták, hiszen annyi minden történhet az éj leple alatt. Nem véletlen, hogy […]
Fejforgó (246.)
Kockafej, jó fej amúgy, – mondják rá, – a hivatása, a munkája rabja. De most elszabadult. Nahát, de érdekes a világ innen meg onnan nézve! – lepődött meg. Vett egy nagy levegőt, forgott körbe szédülten. Van itt lehetőség, más orcát ölt az ember, ha ügyesen tekergeti, – látta meg magát egy kirakat tükrében. Ilyenek vagyunk […]
Nádaratás (245.)
A fénykép is megette kenyere javát, már nem is fotó, inkább kordokumentum. Vágják a nádat evvel a végtelenül egyszerű eszközzel, és menet közben kévébe kötik. Nem tudom, hogy mennyire a nád védelme volt az inspiráló, vagy a tetőfedés hasznossága. Végül is mindegy, vágták a nádat, ahogy eleiktől látták, ami hasznosult, mint nádtető, és magasztosult, mint […]
Ablakon túl (244.)
A kenyere javát az ablak rég megette, de azért csodálkozott. Idejét sem tudta, mikor öltöztette így a kertet a természet, ami amúgy a dolga lenne. Rég volt telek idéződtek meg, nagy ródlizások emléke sejlett fel. Falikép a javából – gondolta, – ha kicsit felnagyítom, olyan mintha emlékekből szőtték volna. Rigónak kéne erre járni, fenyőmagot szedni, […]
Télvirág (243.)
A nyári szezonban élő virágzó és szaporodó télvirág mely megtévesztő nevét fehérrel mintázott leveleitől kapta, csak ámulna, ha láthatná. Pedig nem szobrász, hanem a természet alkotása, a természeti törvények hihetetlen pontosságát és szépségét hirdető télvirág. A múlandóság a múlt szép emléke, ami a téli szépség törékeny és múló pillanatát testesíti meg. A tanúhegyek is ámulnak […]
Oroszlános pad (242.)
Oroszlánok őrzik a kőpadot. Télnek kellett lenni, fogcsikorgató hidegnek, hogy észrevegyem. Jártam már sokszor Fonyód szépséges kilátópontján, most ziháló tüdővel a kristálytiszta levegőt kapkodva ülök a míves oroszlános kőpadon, ami hátat fordít a tónak, talán ezért is esik több figyelmem az oroszlánokra. A mai oroszlános padok az 1900-as évek eleji bélatelepi fürdőkultúra emlékei. […]
Jégvitorlázók (241.)
Szerencsések voltunk, vagyunk, hogy még láthattuk a hatvanas évek nagy jégvitorlásversenyeit. Voltak korábban is, az utolsó hitelesített magyar rekordot 150 km/óra sebességgel Heinrich Tibor, a KMYC tagja 1935-ben állította fel. A vitorlások sebességéről sokat elárul, hogy gróf Andrássy Géza a Balatonfüred és Siófok közötti 14 km-es távot 11 perc alatt tette meg.1968-ban is kemény tél […]
Vaddisznók a kertben (240.)
A szomszéd kertje mindig zöldebb! – tartja a közmondás. A vaddisznók is így gondolhatták, amikor nekiálltak feltúrni a kertet, hullott gyümölcsök, komposzt, öntözött pázsit alatti lárvák, kerti zöldségek reményében. Pár éve egy kanadai városban láttam kukából falatozó medvét, nem akartam hinni a szememnek. S lám, milyen kicsi a világ, korábban a Balatonfelvidéki szőlőket túrták a […]
Fakutyázók (239.)
A fakutya használata mozgása közben a kutya ugatásához, vonyításához hasonló hangot adó, eszköz, de nem ezért szeretjük. A néprajzkutatók feltételezései szerint a Festetics család valamelyik tagja hozta be Magyarországra 1860 körül. Szántalpra vagy két keskeny lécre támlás széket erősítettek, és szöges bottal hajtották. Fakutya versenyt is rendeztek a Balatonon és a Velencei-tavon, az amatőrök a […]
Fényjáték (238.)
Beszökött a fény és nem tudott betelni a látvánnyal. A múlt század elején épült lépcsőházak rejtenek ilyen kovácsoltvas feljárókat. Az éles árnyékok egybemosódása a puha árnyékokkal misztikumot ad a fotónak. A fények és az árnyékok találkozása a kép mélységét adja. A képzelet felülírja a látványt, a fotósnak sikerült az időt megállítania. Kép készült az örökkévalóságnak. […]
