Hódító (57.)
Nem lesz könnyű építész barátom. Annak ellenére, hogy birtokában vagy a legújabb a legjobb 3D-s CAD szoftvernek. Az Allplan 2021 a legjobb építészeti eszközöket nyújtja számodra, hogy könnyen és hatékonyan végezhesd munkád, miközben támogatja az innovációt és a kreativitást. Elegáns vagy az új öltönyben, mondhatnám lehengerlő.
Párok (56.)
A fénykép is képes úgy nemesedni, mint az aszú. Ha akkor láttam volna, amikor még egyidősek lettünk volna, azt mondanám semmi különös. Két rokonszenves emberpár a fényképen. Na de kilencven évvel később már történelem.
A gyümölcsfa (55.)
Nem tudni, hogy villám sújtotta, vagy öregséggel járó kórság. A kert gazdája se tudta, hogyan tovább. Asztallap tartónak magas, kivágni tűzifának méltatlan, hisz dolgos élete volt. Aztán a ház özvegyasszonya úgy döntött legyen a csonkon muskátli fészek. A muskátlik is érezték, hogy a hely, itt a kert széliben, a vadszőlővel befuttatott kerítés közelében megtisztelő. Emlékhely, […]
Pecás (54.)
Minden kellék adott. A tömör botok, nagyhalas orsó, bottartók, kapásjelző, a sárga diszperzites vödör (etetőanyag, csalik) az avítt horgászszék, formaruha, (munkaruha) legényesen hordott sapka. Előbb-utóbb történik valami. Mert történnie kell. Így gondolja a pecás is, hiszen ötven éve ül már ezen a helyen, a kanyarban a kiugrón. A víz valószínűtlenül kék, meg az árnyékok is.
A híd (53.)
Az ősszel nem lehet versengeni. A képen míves hidat is látunk teljes szépségében meg árnyát a vízben. Ami maga az elmúlás. A délutáni napfény is csoda, ontja és porciózza a fényt, már a végső útra készülő levelek mellett felmutatja a még zöldeket. Ilyen zöld nincs, ez káprázat. Pedig van, a délutáni nap tudja a dolgát, […]
Hátakt (52.)
Annyiféle elképzelésem-vízióm van a női szépségről. Tudom, mindenkinek más, a kép is ezt sugallja. A művésznek játék, formabontás, a kíváncsi szemnek akt, nem a megszokott módon. A kép műteremben készült, finom utalás rá a földre hullt lepel, a félig látszó asztal, rajta az a kék szivacs, vagy rongy és egy üveg. A póz megszokott, de […]
Műteremben (51.)
Nem könnyű megfejteni. Lehet, hogy nem is kell. Álomszerű. A széken ülő modell lehet fizetett alkalmazott, távolról érkezett rokon, szolgálatkész kedves feleség, aki számára a vircsaft természetes. Mint a szék, ami mellett kihajt egy növény és felkúszik a háttámláig, az eldőlt mikrofonállvány, a szanaszét heverő skiccek, a dobókocka, a spirálfüzetek. Mintha a szék háttámlája is […]
Hogy nézzünk ki elegánsan 50 év fölött? (50.)
A kérdés elsősorban a hölgyekre vonatkozik, nem azért mintha az ötven év feletti férfiaktól nem lenne elvárható a jólápoltság, a megélt évekhez, testhez igazodó, minőségi nadrág, ing, zakó, cipő, nyakkendő és még hosszan sorolhatnám. De most nem róluk, hanem a hölgyekről van szó, akik kimondva kimondatlanul harcolnak az idővel.
A „Zsül” (49.)
Pakolás közben került elő a kép, Devecseri Gábor író, költő volt a modell, az alkotó Hornyánszky Gyula „Zsül” festőművész. Izsák Jóska festőművész barátom zuglói tornyos műtermében találkoztunk először a hetvenes évek közepén. Fáradt egy kicsit- mutatott Jóska a heverőn alvó emberre. Később a Rézkakas vendéglőben futottunk össze pár alkalommal, nincs mit szépíteni, sokat ivott. A […]
Partfalépítés (48.)
A képen még csak a partvédőmű munkálatait látjuk. Mögötte magasodik a balatonföldvári Kvassay sétány, amiről joggal mondják, hogy a füredi Tagore sétány testvére. Bár lenne belőle több. Nemcsak azért, mert természetvédelmi terület, ami jó szemmel tervezve a kikötőtől indul, hanem a szabályszerűen ültetett platánok miatt is. 1200 méter hosszan nyúlik el, középen teret adva a […]
A szék (47.)
Lomtalanítás után vagyunk. Kora reggel, a buszmegállóban árválkodik a szék. Thonet márkájúnak nézem, amiből sokféle van, de ilyen időtlen és magányos ritka. Lehet, hogy valaki átaludta a lomtalanítás napját, és hajnalban döbbent rá, hogy elege van az étkező sarkában árválkodó székből, és avval a mozdulattal, ahogy a szemetet levitte, a szék is utcára került.
Tiszteletet a szobroknak! (46.)
A balatonfüredi Vitorlás tér látványossága a Révész és a Halász szobra, Pásztor János alkotása. A Halász és a Révész, a két balatoni ősfoglalkozást jelképező bronzszobor. A Halász Kun József egykori kenesei halász nagygazdát ábrázolja. Az ötletet a művésznek Herman Ottó A magyar halászat című művében közölt rajza adta.
Panoráma (45.)
1910-ben járunk. Tarajos hullámok jönnek északkeletről ostromolva a bővítés alatt álló fonyódi mólót. Keleti oldalán a mólófejet szélesítik. Két derék szaktárs küzd a széllel, van véleményük az időjárásról, a felcsapódó hullámokról, ami nem tűr nyomdafestéket. Nem gondolnak arra, hogy a Balaton déli partjának legszebb kilátást nyújtó mólójának szélesítését végzik, ahová az évek múlásával százezrek vándorolnak […]
Borotválkozás közben.. (44.)
A tükör nem hazudik. A borotválkozás az a férfi tevékenység, amikor a férfiember óhatatlan számot vet magával. Nagy baj korához képest nincsen, minden hajszál a helyén, elegánsan őszül, van benne valami fiatalosan vagány. A vérnyomáscsökkentőket és a vízhajtót már bevette, van még egy kis idő a reggeli utáni pihenésre.
Áldás, békesség fürdőkabin.. (43.)
Uri passzió lehetett a horgászat az 1930-as években, különösen annak fényében, ahogy a 21. század horgászai öltöznek (terepruha, szerelő ruha, kommandós álca, dzsungelharcos és még sorolhatnám). A hófehér öltönyös úr talán hivatalból érkezett, legalábbis a még mindig kézben tartott aktatáskája erre utal, de a horgász szenvedély jele, hogy már az úszós bot is bevetésre kész.
Somogyország (42.)
Vannak pillanatok, amikor csak ámul az ember. Mint Somogyban, ahol a zöldből kiugrott a megriasztott nyúl. Nem volt szándék megugrasztani, hisz nem is látszott. Megáll az ember az autóval, kiszáll, megropogtatja a derekát, körbenéz s ámul. Közeleg az ősz, tartogat még levelet, de már postázásra kész. A domboldal zöldje harsog. Ha nem lennének színek, s […]
Móló végi jelzőoszlop (41.)
1908-ban járunk, a siófoki móló végét jelzőoszlop mutatja. A mólók vége többnyire a legkedveltebb hely, így lehetett ez 1863-1912-között, amikor a siófoki kikötőnek még csak egy medencéje és fából készült partfala volt. 1891-ben a fazsilipet elbontják, helyébe betonzsilipet építettek. Nézem a móló végi jelzőoszlopot, egyszerű, de fontos tákolmány.
A tábor! (40.)
Nagyjából 114 éve készült a kép a tihanyi kikötő építésén dolgozó munkások táboráról. Ha rajtam múlna, hatalmas poszterként kifüggeszteném a mólóra. 1952-ben jártam először apámmal Tihanyban. Hajóval érkeztünk. Csoda volt a táj, a karcsú kikötő, a fölénk magasodó kéttornyú apátsági templom, az akkor még szinte beépítetlen hegyoldal.
Napozóstég (39.)
Boldog békeidők! – mondom, ahogy a képre nézek. 1934-ben járunk, két hölgy és két úr napozik. A helyszín Balatonmáriafürdő. Már akkor is köztudott volt, hogy arrafelé bársonyos a tó homokja, élvezetes lehetett fürdés után felmászni, napozni a horgászstégre. A kis fürdőhelynek, ami számtalan apró kis közre oszlott, nem volt hajókikötője, a század elején kiépített kikötőlánc […]
Jégmadár (38.)
Jó negyven évvel ezelőtt nádi pontyozással múlattam az időt. A horgászhelyen bennmaradt öreg fűz évenként megújult, csodáltam a szívósságát, nem tette könnyűvé a horgászatot, mert minden megakasztott hal a maradék ágak sűrűjébe igyekezett.
