Felhők felett (167.)
Mindig vágytam tudni, mi lehet a felhők felett. Más, mint amire alulról számítottam. Különleges légköri jelenség a felhőpaplan, ami fölött száguld a repülőgép. Azt hittem, látok majd valamit a világűrből vagy a világmindenségből. Vagy integethetnék a Jóistennek. De nem. Amúgy a troposzférában járunk (a légkör alsó szintje, az időjárási jelenségek színtere, amely a földfelszíntől 8 000–18 000 […]
Glória (166.)
Dicsfény; az angyalok feje fölött lévő korong vagy karika formájú fényesség. Eddig így tudtuk, aztán az évek múlásával úgy alakult, hogy manikűröshöz kellett menni. Ami nem volt elég. Irány a Podiátor, ahol hozzáértő orvos és szakszemélyzet gyógyítja a lábat. Tyúkszem eltávolítás, gombás körmök, benőtt köröm, lábvizsgálat, diabeteszes láb kezelése és még hosszan sorolhatnám. Aránylag jól […]
Dörgicse (165.)
Dörgicse kiváltsága három középkori templom (rom), meg a dörgicsei medence, amely völgyekkel, medencékkel tagolt. Északon a Halom-hegy zárja le, elválasztva Mencshelytől, Vászolytól. Dörgicséből három is van, külön-külön és együtt nagyon szerethető. Kisdörgicse (Szentmiklósdörgicse, Kisfaludörgicse) Felsődörgicse (Szentpéterdörgicse Dörgicse, Feldergicse, Szarkadörgicse). Alsódörgicse (Boldogasszonydörgicse, Füreddörgicse). Órákig lehetne mesélni a kőkorszakbeli, a középkori, a törökkori Dörgicséről, az otthont teremtett […]
A zsíros kenyér (164.)
Ránézésre nem Bocuse d’Or díjas étel. Brúgó, zsíros deszka. Aki már focizott ájulásig a grundon, bringázott terepen, úszkált strandbezárásig a Balatonban, borozott az éjszakában, az tudja, a korgó gyomor megmentője. A zsíros kenyéren felnövők értik igazán a zsíros kenyér lelkét, amit a lila hagyma tovább nemesít, hiszen kiváló C-vitamin-forrás, rostokban gazdag, csökkenti a vércukorszintet, vízhajtó […]
Kék lépcsők (163.)
A magány lépcsőire hordta a szél az ősz hordalékát. Jobb napjaikban fürdőmedence lejárók lehettek, nagy kékségbe vitték a felüdülni vágyó fürdőzőt. Azúros vízbe, aminek élénk ciánkék színe, felvette a versenyt a tiszta kék égbolt színével. De ez most mit sem számít, enyészet uralja, a levelüket vesztett ágak, bálványfák, tuják feleslegét. Remény, hogy néhány zöld kapaszkodik […]
Zúzmarás (162.)
Annyiféle módon öltöznek a fák. Szívük meg a természet joga, hogy mit vesznek magukra. A strand fája zúzmarát öltött magára. Szemben a vacogó naplementével, akinek most csak ennyire futotta. Írnék a padokról is, de magányukat tiszteletben tartom. A Balaton összeköltözött az éggel, régtől vannak, tudnak valamit. Tünékeny, mulandó, sugallja a kép, lesz másként. Én is […]
Tisztáson (161.)
Feleségek, testvérek, barátnők valahol egy erdei tisztáson, talán a hajdani Normafánál, vagy egy kertvendéglőhöz közeli réten, ahol oly jó pihegni kicsit. A természet lágy öle remek színtér, a fotós jó szándékú, feltehetően férj, vagy jóbarát, esetleg alkalmi gavallér, aki érti a csíziót, elvégre nőkről van szó. Akik megadják a módját a sziesztának. Élni és enni […]
A budi (160.)
Nézzék el nekem, hogy Örkény István Tóték című drámája és a belőle készült film „Isten hozta őrnagy úr!”-nagyszerű szereplői, Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Fónay Márta, Venczel Vera, Páger Antal jutnak hirtelen az eszembe a lepusztult budi láttán. A képnek semmi köze a nagyszerű szatírához. Túllépve a filmbéli élményen, és csak a látványra koncentrálva azt kell […]
Fényrajz (159.)
Hallgatom a rádiót, a naplemente ma negyedötkor. Tél van, január tizedike, mínusz 2Cº. A Balatonon a maradék jeget felszaggatta a tegnapi 90 kilométer erősségű szél, kihajította, feltúrolta a partra, holnap újból nekidurálhatja magát a jegesedés. A rádió még mondja a magáét, ránézek az órámra, két perc múlva naplemente. Ez a természet rendje. De valaki másképp […]
Hóvirág (158.)
Hírnök jött, és lepipálta a medvét. Aki szokás szerint tétovázott. Kimenjek, vagy maradjak? Aztán csak kiment, mert elég régóta lakott már az állatkertben, és tudta, ha ekkora zsivaj van odakint, akkor megjöttek a tévések. Meg a plusz reggeli, ami jár a szereplésért. Belakmározott, aztán visszament, mert utálta a hideget. A hóvirág hálás volt a gyenge […]
A sonka (157.)
Látványnak sem utolsó a San Daniele del Friuli régióban hagyományos módon készülő sonka (Prosciutto San Daniele). a Dall” Ava módszer egyedi, a sertéslábszár hátulsó részéből készítik, sóban pihentetik, szárítják, érlelik. Hosszú érlelési folyamat során alakul ki egyedi íze és puhasága, amely többek közt a hűvös alpesi levegőnek és a szélnek köszönhetően különleges aromát kap. Vékony […]
A velünk élő történelem (156.)
Bosnyák nagyapám és magyar nagyanyám – adta a kezembe a fényképet Mátrai Tibor barátom. Megtisztelsz vele,- mondtam megilletődötten, annyira személyes dolog a családi archív. Különösen így ennyi év távlatából. A nagypapa Murszelovics Ferenc (Murszelovity) első világháborús hadifogolyként került Magyarországra. Szerencsés lehetett, mert kiadták munkára, így ismerhette meg a leendő feleségét. Nem tudom hány éves házasok […]
Széptevés (155.)
Az udvarlás, szebben szólva a széptevés kedves pillanatát örökíti meg a fénykép. Jó karban lévő, láthatóan kiegyensúlyozott, középkorú hadviselt úr, kellő élettapasztalattal, visszafogott bizalmassággal mondja a magáét. Van benne valami hamiskás magabiztosság, aminek láthatóan sikere van a hölgynél. Aki fejét ugyan félrehajtja, de a deréktól fölfelé lazán kigombolt elegáns ruha, a fehérlő csipkés gallérral tág […]
Piac ( 154.)
Concepcion városa a Paraguay folyó mellett fekszik. Számos látnivalója közül izgalmas a belvárosban lévő piac. Hawaiana papucsot, rövid ujjú pólót viselő árus kínálja a portékáját. Zseblámpa, alumínium szívószál, kés fenővel, telefontöltő, fülhallgató, hosszabbító kábel, tévétávírányító, hangszóró, színkiemelő, alkoholos kéztörlő, olló fésűvel, a kínálat. Figyelmet érdemel a napernyőt rögzítő súly. A vásárlók nagy része szomorú mesztic […]
A trapéznadrág (153.)
Óh, azok a boldog hatvanas-hetvenes évek, amikor boldog-boldogtalan trapéz nadrágot hordott. Akkor is utáltam, ma is utálom (újból divatba jött), de megbocsátó vagyok. Legalábbis a hetvenes években hordottakkal, mert volt üzenetük. A szabadabb politikai légkör társadalmi és világnézeti változásokat hoztak, amelyek a divatban is megjelentek. Jöttek a markáns színek, egyre több lett a műszálas anyag, […]
A sárga dzseki (152.)
A múzeum lépcsője több száz éves. Sokat látott. Az elmúlt századok vérontásait, a kiállítóhelyek kirablását, diadalmas ünnepségeket, utcabált és számtalan turistát a világ minden országából. Századokkal korábban nem ülhetett volna a lépcsőn a fekete fiatalember, talán alkalmazottként megállhatott volna néhány pillanatra kifújni magát. A hátizsák, a rikító sárga dzseki, a még nem betört farmer, az […]
Esti sólyom (Kék vércse) (151.)
Milyen jó a grafikusnak! A képzelet oly szabadon szárnyal, mint a megrajzolt madár. Aki feltehetően a sólyomfélék családjának tisztes tagja. Nekem kék sólyomnak tetszik, köszönhetően a gondolat és az illusztrálás szabadságának. Legelőkön, réteken, szántóföldeken, a mocsarakat szegélyező fasorokon, táplálékban gazdag élőhelyeken látom futólag, de leginkább a légben. Ami nekem birtok, az neki a szülőföld. A […]
Pillanatkép (150.)
A városmajori Jézus Szíve-plébániatemplom több elemből álló épületegyüttes. Harangtornya három évvel később készült el, az égre tartva magasodik. Tervezői Árkay Aladár és Árkay Bertalan természetfelettinek álmodták, robosztusságát a törékeny kereszt még inkább kiemeli. A második világháborúban az elsők között szenvedett bombatámadást. Modern templom, 93 éve áll a major szélén a város és a természet körbefonta. […]
Igmándi (149.)
A feljegyzések szerint 1862-ben, százhatvanhárom éve fedezte fel Schmidthauer Antal komáromi gyógyszerész az igmándi legelőn feltört víz gyógyhatását, amely összetétele alapján Európa legtöményebb természetes keserűvize volt. Nézem a hirdetését, jópofa reklámszöveg. de a tartalom több annál, amit a szöveg sejtet. Fogyasztását az alábbi esetekben javasolták: étvágytalanság, émelygés, gyomorégés, hányás, emésztési zavarok, vérszegénység, máj, lép és […]
Vándor (148.)
Nincs tarisznyája, horgas botja, pörge kalapja, hajtókás, galléros rövid kabátja, durábel bakancsa, talán csak egy, az öregapjától örökölt széllelbélelt viharkabátja, utász gatyája, gumicsizmája, kheki zöld halászkalapja, amit a szegedi vásáron választott a turkáló kupacba hányt ruhái közül. Az Alsó-Tiszáról való gyantával átitatott, kátránnyal kezelt borovi fenyőladikja régtől szolgál nála. A folyó régi ismerősként hordja a […]
