Kagylóhalál (217.)
Az északi szél nekidurálta magát, felhányta a kagylók maradékát a déli homokos partra. A természet teszi a dolgát, a tanúhegyek együttérzők, sokat tudnak a lopakodó télről, a zúzós tarajos hullámról, a roppantó fagyról, jégturolásról. Partra űzött hullám cseng-bong a csicsergő kagylókon, gyerekorom festett kagylói járnak az eszemben, az értük kapott forintok meg a barna zacskóba […]
Fa torzó (akt) (216.)
A természet is kitesz magáért. Nem verseng ugyan Tiziano, Botticelli, Renoir, Goya, Courbet és Manet világhírű aktjaival, de mégis hódol a női test meztelenségének. Nem tudom, hogy formálta, alakította az évtizedek során, szemérmesen, rejtőzködőn, de sikerrel járt. A fények, árnyékok, domborulatok, ívek, hajlatok nem egy ismeretlen nőt mutatnak meg, hanem az egész világot. A művészet […]
Vége a nyárnak (215.)
Balatoni gyerek voltam még az ötvenes évek elején. Ha tehettem, beszöktem a strandra a kerítésen kivágott lyukon, és elfoglaltam az egészet. A nyári őrület után már majd mindent elpakoltak, lebontottak, csak a lépcsőlejáró árválkodott egymagában. Kiváltság a javából egyedül állni rajta és befogadni mindazt, amit színben fényben, magányban mutat a Balaton. Egy kis ezüstöt a […]
Felszállás az első ajtón! (214.)
Budapest szép város kisebb-nagyobb hiányosságokkal. Amit látok, a kisebb. Igaz, mindennapi. Nem akarom bántani a BKK-t, lehet, hogy nem is az ő dolguk a villamosmegállók szeméttartóinak takarítása. A szemetelők precízek, minden szabad négyzetcentimétert kihasználnak. Már-már imponálóan szervezett szemetelést látunk. Réshez, lukhoz, fedélhez igazodót. A szemetelők közössége, benne a csikk-elpöckölők külön világ, de a demokrácia közös. […]
Levendula ( 213.)
Már az ókorban is a szépségápolás meghatározó növénye. Ha van évezredes siker, a levendula az. A néphit szerint távol tartja az ártó, rontó erőket, szellemeket. Finom illatú gyógy-, fűszer- és dísznövény. Szörp, szappan, tea, desszertfűszer is készül belőle. Az ókori görög, római és Karthágóból származó leletek arról tanúskodnak, hogy az akkori fürdőkben gyakran mártóztak meg […]
Kell fagylalt? (212.)
Úgy tűnik, vége a nyárnak. Hiszen a kérdés felszólításként is érthető. Lehet persze provokatív és szemtelen is. Mindenesetre az ősz már bejelentkezett. Ami nem változik, az a fagylalt ára. Amire én azt mondom, arcátlanul drága. Nem az ötvenfilléres gombóc emléke mondatja velem, hanem a minősége. Tudom, van kézműves fagylalt, ami azt üzeni, a többi pocsék! […]
Chevrolet Impala (211.)
Este a füredi Vitorlás presszó kerthelyiségében 1962-ben már velünk vannak a Do You Love Me, a Stand By Me, az Una lacrima sul viso, a Can’t help falling in love című dalok meg a nyugati életérzés. Amiről azt hittük, hogy az már fokozhatatlan. Aztán hazafelé az Aranycsillag szálló előtt megláttuk a Chevrolet Impalát, ami mindent […]
Szélforgó (210.)
Szerény a táj, természetesen hullámzó, magától értetődő. Szóba sem hoznám, hiszen ki tudja már, hány századon át gyönyörködtet. A napraforgó vagy szélforgó is szép a maga módján, nekem kicsit hangos, rikító, magamutogató. A szivárvány színeit másolja: vörös, narancs, sárga, zöld, indigó, kék és ibolya. Az Újszövetség értelmezése szerint a szivárvány Isten állandó, feltétel nélküli szeretetére […]
Ó-Bor! (209.)
Hogy kerül az ember fejébe a bor? Egyszerűen a rajz tanúsága szerint. Valóban ennyi lenne? Nincs mögötte perpatvar, szerelmi búbánat, árulás, csőd, gyász vagy fényes diadal. Vajon mit forgat a fejében, aki borral töltekezik, vagy akinek bort töltenek a fejébe? A Biblia szerint a bor Isten áldása. Ki venné a bátorságot, hogy vitába szálljon […]
Tájseb (208.)
A Tapolcai-medence többi tanúhegyéhez hasonlóan a Badacsonyon is külszíni bazaltkitermelést végeztek az 1902 utáni évtizedekben, amely a természeti környezet maradandó károsodását okozta. „A „fekete kő” egykor utak, bástyák és épületek formájában is ékessége maradt a tájnak, azonban a kőfejtés pusztító méreteket öltött. A bányából kötélpályán szállították a kőanyagot a badacsonytomaji ipari kikötőbe, majd onnan hajóval […]
Firkák (207.)
Szeretném műalkotásnak látni őket. De az ajtón láthatók nem azok. Firkák. Minden graffiti művésznek van egy választott vagy kapott művészneve, tagelésnek mondják a kéretlen autogramot, amelyet a writer, vagyis a firkász hagy a falfelületen. A graffitizés bizonyos szinten művészet, az aláírása (tagelés) hitelesíti a művet. Kár ezért az ajtóért, nem a világ csodája, de tisztes […]
Pocsolya (206.)
Tréfás kedvében van a természet, csak annyi jött az ég csatornáiból, ami tükörnek elég. Titkot rejt, pocsolyajátékot, formagazdagot. A tükörkép már csak ilyen, fordított benne a valóság. A képből nem derül ki, hogy kápolnát, székesegyházat, bazilikát vagy kolostortemplomot rejt, de szépsége, méltósága így is jelen van. A tér, ahová épült, kockaköves, a víz a fény, […]
Valódi telefon (205.)
Boldog békeidők, sóhajtok fel a kép láttán. Vezetékes telefonok, a hívást kapcsolni kell, az is előfordulhat, hogy a kapcsoló hölgy belehallgat a beszélgetésbe. Miért érzem mégis romantikusnak, bensőségesnek, a szó jó értelmében ósdinak? Nincs jelszavuk, nem divatos sláger, nem macskanyávogás a csengőhangjuk, és nem uralja reklám. De van tere, helye a könnyen kimondott vagy csak […]
Mobil szerelem (204.)
Csak egy emlék. Fiatal lány ül mellettem a padon, hangosan beszél. Kicsit zavar, arrébb húzódom. A telefon hol a fülén, hol a kezében, nyomkodja, beszámol a fiúnak a fontosabb történésekről, buli, koncert a legmenőbb tornacipő, az új rongyos nadrág, majd szexi képet küld magáról. Napozóst. A fiú is beszél, -figyelj bébi! Anyám egész éjjel gürizik, […]
Daruk (203.)
Valami irgalmatlan nagy épületegyüttes készülhet, ahhoz kell a rengeteg daru? Honnan nőttek ki ilyen kesze-kuszán? Útvesztő vagy piramis épül? Ki tudja, és miért izgat a terhek emelésére, szállítására szolgáló emelőgépek látványa. Nem látom a tartószerkezetet, az emelőművet. Itt valami turpisság van. A fotós játéka, aki vagy levágta a kép alját, vagy eleve úgy fotografálta. Nekünk […]
Kézi-varázs (202.)
Az ajtó, ami automatikusan záródik, elfelejtett záródni. Szerencsére a tulajdonos a Kézi-Varázs Kft. előrelátó volt, video rendszerrel figyelteti a területet. Aki belépne hamburgerrel, fagylalttal, itallal a kezében, vagy rollerrel járná az üzletet, esetleg rágyújtana, pórul járna. Nem árt tudni, hogy rendkívüli esetben Nagy Lajos is hívható. Nem, nem bankban járunk, hanem az egyik ritka rövidáru […]
A fagylaltos (201.)
1935-ben járunk a Káli-medencében az egysávos 7313-as mellékúton Káptalantóti előtt, távolabb a Csobánc magasodik. Tavaszodik, magától értetődő, hogy Vizi György cukrászmester két fakerekű fagylaltos kocsijával elindul Tapolcáról a Káli-medencébe, hogy fagyit áruljon a kirándulóknak a Csobánc vagy a Tóti-hegy látványában gyönyörködőknek. Egy gombóc pár fillér, a mester az adalékanyag és a fagyipor kifejezést […]
Kvartett (200.)
Amikor az első etűdöket írtam meglepett a sikerük, de hamar rá kellett jönnöm, igényes munkához, hétről hétre való megjelenéshez társak kellenek. Jöttek szerencsére mindenféle díjas művészek, jóbarátok. Árendás József, Bakos István András. Kellett hajtós, morgó szerkesztő is, dr. Táncsics Aladár. Éveink száma 323, jó kis nyolcvanas átlag, már majdnem mindenen túl. Elértünk a kétszázadik etűdhöz. […]
Zöld (199.)
A természet tette a dolgát, az udvart már elfoglalta, de megnyílt a zöldruhás nőnek. Nézem a képet, és eszembe jut, hogy a zöld a szivárvány központja, amúgy a kék és sárga elegye. Van benne a nap színéből és a szabadság utáni vágyból. A természet és a remény színe. Gyönyörködöm a zöldben, a nőben, aki véletlen […]
Veronai vörös lakatok (198.)
Naná, hogy Olaszországból indult a lakatos őrület, a szerelmesek közötti kapcsolat jelképeként. Shakespeare Rómeó – és Júliája 1591-95 körül íródott, Ovidius alapjaira épül és átirata egy 1476-ban írt Masuccio Salernitano darabnak, ami eredetileg Sienában játszódik. Shakespeare helyezte át a két szerelmes történetét Veronába, hozzátette a drámai fordulatokat, a klasszikus erkély-jelenetet is. Mindez a múlt, a […]
