Vándor (148.)
Nincs tarisznyája, horgas botja, pörge kalapja, hajtókás, galléros rövid kabátja, durábel bakancsa, talán csak egy, az öregapjától örökölt széllelbélelt viharkabátja, utász gatyája, gumicsizmája, kheki zöld halászkalapja, amit a szegedi vásáron választott a turkáló kupacba hányt ruhái közül. Az Alsó-Tiszáról való gyantával átitatott, kátránnyal kezelt borovi fenyőladikja régtől szolgál nála. A folyó régi ismerősként hordja a […]
Lépcsősor (147.)
Már évek óta valahogy kiesik a forgalomból. Hegyre kapaszkodó. Hajdani építői utat vájtak a hegybe, meghagyva a kísérő bokrokat, fákat. Fölöttük is eljárt az idő. Sok az autóval járó, fogynak az öregek, a nehezen lépcsőzők. Néha útba ejtem, afféle próbaként, meg szolidaritásból, Olyan, mint a híd alatt kuporgó klosár, elhagyott, magának való, hitehagyott. Jégtündér járta […]
Évfordulók (146.)
A történet 2004-ben kezdődik, és tart 2025-ig. A grafikus, plakáttervező művész játszik velünk. De jó neki,- nézem irigykedve az összeállítást. Ha eddig nem tudtam volna mi a vizuális látás (a vizualitás, azaz láthatóság, láttatás a tárgyak, események, érzések, gondolatok, fogalmak képi megjelenítése), akkor most megtudhatom. Lényege a képlátás, ami optikai és vizuális természetű egyszerre. Meg […]
BUÉK! (145.)
Ritkán találkozom angyallal. Nem is hittem igazán, hogy van. Aztán szilveszter éjjelén harangzúgás kíséretében könnyű léptekkel ellibbent mellettem. Azt hittem álmodom, de láttam, ahogy hegyen- völgyön, fenyők fölött, hétmérföldes léptekkel szaporázza mini ruhában. Vele tartott a Pukkancs névre hallgató kutyája a gombszemű, fekete orrú hegyes fülű westie. Aki amúgy harapós, de ha az angyallal van, […]
Ködben (144.)
A Szentírás szerint Istennek a bűnnel szembeni haragja töltetett ki Jézusra, aki nem a bűnös emberiség igazságtalan haragja miatt jutott oda, hanem az igaz Isten jogos felháborodását szenvedte el az egész világ bűnei miatt. Jézus tehát sokkal mélyebb, sötétebb és sokkal fájdalmasabb szenvedést élt át, mint amilyet földi ember valaha is ismerhet vagy tapasztalhat. Nem […]
Karácsonyfadísz (143.)
Gyerekkoromban (ötvenes évek) alma, aranyozott dió, mogyoró, nagymamám felköthető száraz süteményei, otthon készült szaloncukor sztaniolba csavarva, festett betlehemes képecskék, pattogatott kukoricából készült fonat került a karácsonyfára. Később már színes gömbök, gyertyák, csillagszórók, majd fa alapanyagú díszek, Jézus, pásztor, király, amiket lombfűrésszel vágtak ki és csillámporral vagy festéssel díszítettek, és az áttört fémmintázatot utánzó díszek kerültek […]
Jéggrafika (142.)
Jön a szél hívatlanul, és közben grafikusnak képzeli magát. A fehér papír a Balaton, ami épp befagyott előző este. Nem készült rá a tó, ugyan ideje van a lehűlésnek, a hideg szeleknek, de manapság minden másképp van, mint korábban. Csúszkált a dél-nyugati szél a beállt tavon, oly annyira, hogy többször is az ülepén landolt. A […]
Vidám székek (141.)
Jól áll a gyékényfonatoknak a színes fakeret, bár megették már kenyerük javát, tengert, napfényt, frissességet, vidámságot árasztanak. A székeket készítő asztalos tisztes munkát végzett, ha látja az átmázolt kereteket, bizonyára szörnyülködik. Nincs miért, helyükön vannak a székek egy kisváros keskeny utcájából nyíló téren szolgálnak, most meg ezen a barátságtalan folyosónak, amin végighúzódik a mérhetetlen hosszú […]
Ismét Gosau (140.)
Feltehetően a hely szűkössége miatt lett ilyen látványos és játékos Gosau község hegyre tartó része. Aki már járt erre, az tudja, hogy Gosau a Dachstein-csoport 2948 m-es Tornstein nevű csúcsa alatt húzódik meg,és a 2495 m-es Gosauklamm különleges meredek sziklarengetege és a Dachstein-gleccservilága a szomszédja. Hangulatosak, szépek ezek az egymásra, egymásba, egymás mellé és fölé […]
Disznóvágás (139.)
Két kurta farkú malac sorsa bevégeztetett. Már a pörzsölés utolsó fázisában vagyunk. A malacok oldala téglával feltámasztva. Ahogy nézem, valami hátsó udvar lehet a helyszín, kukoricagóréval, a pörzsölt malacok szempontjából indifferens.
Karácsonyi kirakat (138.)
Nem tudom, hogy kifőzde, vagy ételbár, de hangulatos, ráadásul gyerekcsalogató. Nem tudom, hogy mit kínál, mert az étlapra kevesebb hangsúly esett. Nem baj, mert vannak ennél fontosabb dolgok, mint a kirakat nagy igazságai.”Cipőt a cipőboltból, Ételt az ételboltból.”
Homo sapiens (137.)
A képet látva nem kérdés, hogy több fejlődési állomáson is átment az a lény, amelyik végül homo sapiens sapiensnek, vagyis értelmes embernek nevezhető. Ez az ősember típus, a mi közvetlen elődünknek tekinthető. Akik elsősorban vadászattal, halászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak. Mai ismereteink szerint az őskor és az ember kialakulása 50-60 millió évvel kezdődött.
Holtomiglan-holtodiglan (136.)
Rendet kéne rakni,- mondják. Van benne igazság, de akkor elveszik a rátalálás öröme. Fénykép a múltból, mobillal készült, technikailag nem hibátlan. Nem is fénykép, lenyomat a közös életről. A mindent vállaló nőről, az elismert művészemberről. Aki tette a dolgát.
Récerajt (135.)
Nem volt könnyű tájékozódni, de a rajtra csak odaért a récék nagyja. Volt, aki adott magára, másnak megtette a mindennapi. Három gácsér és két tojó, a harmadik otthon maradt, mert a tarlón tegnap üvegszilánkra lépett. A madárláb csodája, – gondoltam, míg prémes kesztyűbe bújva próbáltam vacogva élességet állítani.
Legények (134.)
Írhattam volna legénykéket, de azok a fránya kalapok legénnyé emelték a tizenéves srácokat. 1960-ban járunk, ők már a Ratkó korszak gyermekei. Ratkó Anna egyszerű szövőnő volt, aki illegális kommunista múlt után 1948-ban került a miniszteri bársonyszékbe, először, mint népjóléti, majd az átszervezés után, 1950-től, mint egészségügyi miniszter.
Eötvös Károly (133.)
Veszprémben a Megyei Könyvtár Eötvös Károly nevét viseli. Az eredeti épület a Püspöki Jószágkormányzóság számára készült el 1902-ben Schmahl Henrik tervei alapján, eklektikus stílusban, neogótikus jegyekkel. A Színházkertben közel a könyvtárhoz áll Eötvös szobra.
Jeges leves (132.)
Üdítő, hűsítő jeges levesről álmodtam augusztus forró délutánján a fűzfa alatt is rekkenő hőségben. Sigmund Freudtól tudjuk, hogy az álom nem más, mint képek, gondolatok, hangok és érzelmek összessége, amely az agyon fut át alvás közben. Az álmok tartalmának megismerésével és jelentésük megértésével akkor nem volt időm foglalkozni, a túlélés volt a legfontosabb az elviselhetetlen […]
Eső (131.)
Nem csak az esőtől véd az ernyő, de a múló időtől is. Hányfajta élet rejtőzik az ernyők alatt? A műanyag női táska, a férfi aktatáska mit rejt? A bottal járó, évtizedek terhét vivő, a feketekabátos úr (milyen jó szemmel vette észre a fotós!), mintha kísérné a sort.
Asztalok és ülőkék (130.)
Sörbár, borbár, kocsma, ivó, köpködő, piálda, kricsmi, krimó, poharazó, késdobáló, csapház, söntés, borozó, talponálló. Szinte mindegyik illik rá, istenem milyen gazdag a magyar nyelv! A kocsma, ha tényleg kocsma, sokszínű, hiszen ha asztalokból nem is, de ülőkékből remek a felhozatal.
Világosság (129.)
A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. A definíció pontos. De mit számít mindez, ha feljön a hold és felébreszti a szobrot, amit „A magyarságért és a hazáért áldozatot hozók emlékére állíttatták Balatonvilágos adakozólelkű polgárai.” Tartja a mécsest mióta ott áll, a hold van, amikor látja, van, amikor nem.
