A sárga dzseki (152.)
A múzeum lépcsője több száz éves. Sokat látott. Az elmúlt századok vérontásait, a kiállítóhelyek kirablását, diadalmas ünnepségeket, utcabált és számtalan turistát a világ minden országából. Századokkal korábban nem ülhetett volna a lépcsőn a fekete fiatalember, talán alkalmazottként megállhatott volna néhány pillanatra kifújni magát. A hátizsák, a rikító sárga dzseki, a még nem betört farmer, az […]
Esti sólyom (Kék vércse) (151.)
Milyen jó a grafikusnak! A képzelet oly szabadon szárnyal, mint a megrajzolt madár. Aki feltehetően a sólyomfélék családjának tisztes tagja. Nekem kék sólyomnak tetszik, köszönhetően a gondolat és az illusztrálás szabadságának. Legelőkön, réteken, szántóföldeken, a mocsarakat szegélyező fasorokon, táplálékban gazdag élőhelyeken látom futólag, de leginkább a légben. Ami nekem birtok, az neki a szülőföld. A […]
Pillanatkép (150.)
A városmajori Jézus Szíve-plébániatemplom több elemből álló épületegyüttes. Harangtornya három évvel később készült el, az égre tartva magasodik. Tervezői Árkay Aladár és Árkay Bertalan természetfelettinek álmodták, robosztusságát a törékeny kereszt még inkább kiemeli. A második világháborúban az elsők között szenvedett bombatámadást. Modern templom, 93 éve áll a major szélén a város és a természet körbefonta. […]
Igmándi (149.)
A feljegyzések szerint 1862-ben, százhatvanhárom éve fedezte fel Schmidthauer Antal komáromi gyógyszerész az igmándi legelőn feltört víz gyógyhatását, amely összetétele alapján Európa legtöményebb természetes keserűvize volt. Nézem a hirdetését, jópofa reklámszöveg. de a tartalom több annál, amit a szöveg sejtet. Fogyasztását az alábbi esetekben javasolták: étvágytalanság, émelygés, gyomorégés, hányás, emésztési zavarok, vérszegénység, máj, lép és […]
Vándor (148.)
Nincs tarisznyája, horgas botja, pörge kalapja, hajtókás, galléros rövid kabátja, durábel bakancsa, talán csak egy, az öregapjától örökölt széllelbélelt viharkabátja, utász gatyája, gumicsizmája, kheki zöld halászkalapja, amit a szegedi vásáron választott a turkáló kupacba hányt ruhái közül. Az Alsó-Tiszáról való gyantával átitatott, kátránnyal kezelt borovi fenyőladikja régtől szolgál nála. A folyó régi ismerősként hordja a […]
Lépcsősor (147.)
Már évek óta valahogy kiesik a forgalomból. Hegyre kapaszkodó. Hajdani építői utat vájtak a hegybe, meghagyva a kísérő bokrokat, fákat. Fölöttük is eljárt az idő. Sok az autóval járó, fogynak az öregek, a nehezen lépcsőzők. Néha útba ejtem, afféle próbaként, meg szolidaritásból, Olyan, mint a híd alatt kuporgó klosár, elhagyott, magának való, hitehagyott. Jégtündér járta […]
Évfordulók (146.)
A történet 2004-ben kezdődik, és tart 2025-ig. A grafikus, plakáttervező művész játszik velünk. De jó neki,- nézem irigykedve az összeállítást. Ha eddig nem tudtam volna mi a vizuális látás (a vizualitás, azaz láthatóság, láttatás a tárgyak, események, érzések, gondolatok, fogalmak képi megjelenítése), akkor most megtudhatom. Lényege a képlátás, ami optikai és vizuális természetű egyszerre. Meg […]
BUÉK! (145.)
Ritkán találkozom angyallal. Nem is hittem igazán, hogy van. Aztán szilveszter éjjelén harangzúgás kíséretében könnyű léptekkel ellibbent mellettem. Azt hittem álmodom, de láttam, ahogy hegyen- völgyön, fenyők fölött, hétmérföldes léptekkel szaporázza mini ruhában. Vele tartott a Pukkancs névre hallgató kutyája a gombszemű, fekete orrú hegyes fülű westie. Aki amúgy harapós, de ha az angyallal van, […]
Ködben (144.)
A Szentírás szerint Istennek a bűnnel szembeni haragja töltetett ki Jézusra, aki nem a bűnös emberiség igazságtalan haragja miatt jutott oda, hanem az igaz Isten jogos felháborodását szenvedte el az egész világ bűnei miatt. Jézus tehát sokkal mélyebb, sötétebb és sokkal fájdalmasabb szenvedést élt át, mint amilyet földi ember valaha is ismerhet vagy tapasztalhat. Nem […]
Karácsonyfadísz (143.)
Gyerekkoromban (ötvenes évek) alma, aranyozott dió, mogyoró, nagymamám felköthető száraz süteményei, otthon készült szaloncukor sztaniolba csavarva, festett betlehemes képecskék, pattogatott kukoricából készült fonat került a karácsonyfára. Később már színes gömbök, gyertyák, csillagszórók, majd fa alapanyagú díszek, Jézus, pásztor, király, amiket lombfűrésszel vágtak ki és csillámporral vagy festéssel díszítettek, és az áttört fémmintázatot utánzó díszek kerültek […]
