Fejetlenül (197.)
Ma bolondokháza volt nálunk, először fehérnemüket próbáltak velem, majd könnyű burgundi V-nyakú ujjatlan midi ruhák következtek több színben. Levegőt sem kaptam, de már hozták a légáteresztő anyagból varrt alkalmi ujjatlan V-nyakú laza szabású nyári ruhákat. Jól néztek ki a geometrikus minták, de időm sem volt gyönyörködni bennük, mert következtek a Boho-Chic lila pillangó mintás gombos kivitelű, […]
Tihany Belső-tó (196.)
Az idő az öregeket igazolja. Nemcsak 2025-ben sújtott bennünket az aszályos nyár. Szívem szerint való ez a régi kép a gémeskúttal, a faluból letotyogó libasereggel, akik nem tudom, hogy találnak mindig haza, a pocsolyának tűnő Belső-tóval, a bencés apátsággal. Vulkáni kráterben született, a Balaton vízszintje fölött 26 méterrel helyezkedik el, jótékony csapadék és talajvíz táplálja. […]
Bejárat (195.)
Udvar rejti a lakást, véletlen bukkantam rá és rögtön eszembe jutott Capuleték gyümölcsöskertje. Júlia: „hogy jössz be hozzánk, mondd nekem s miért”? A kérdés költői, így vagyok vele én is. Az ajtó igényes, a biztonsági zár remek, az ablakon a rozsdás rács, az ingatag létra elbizonytalanít. Manzárd szobát rejthet az ajtó, az elnevezés a XVIII. […]
Érdeklődés (194.)
1961-ben járunk. A kétpárevezős balatoni dióhéj csónakban három jó kiállású fiatalember. A tó rászolgál a Magyar Tenger névre, a szél békés dél-keleti. A háttérben a Badacsony, elmosódva a többi tanúhegy. A fiuk arcán meglepetés, izgalom, őszinte érdeklődés. Nem hableány, nem sellő, napozó nő fürdőruhában, testközelben, színes gumimatracon. Sok ez így egyszerre, nem könnyű feldolgozni, evezni, […]
Fagyi (193.)
Így vagyunk mostanság. Az éghajlatváltozás a világ minden térségét érinti. A sarki jégtakarók olvadása miatt emelkedik az óceánok és tengerek szintje. Egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek. Áltattuk magunkat, volt már ilyen korábban nálunk. Nem volt. Vigaszként itt van nekünk május 8-án a Magyar fagylalt napja. Azért május 8-án, mert a római V jelzi a […]
Szíve szerint (192.)
Annyi szép gesztusa van a szerelemnek. Nem tudom, hogy imádott nőnek vagy megbecsült férfinek készült. Nem számít, hogy füstölt, roppanós, bécsi vagy frankfurti. Végül is mindegy. A szív, ami számít. Más kérdés, hogy korábban egy szál rózsa is megtette, később esetleg autó, gálánsabbaknál lakás. A virsli szív profán, a múlandóság jelképe. Az alkotó boldog a […]
Frici bácsi (191.)
Lakatos mester volt az utca legidősebb, szeretett iparosa. Levegőtlen pincében volt a műhelye, kalapácsok, vésők, mindenféle kéziszerszámok, üllők, satupadok kavalkádjában. Kis sufniban az irodája, kávéfőzője. Hegesztett, kalapált, fúrt, vésett. Kerítéseket, kapukat, grillsütőt, virágtartót készített, lemezeket, idomokat, csöveket, vázakat, tartószerkezeteket munkált meg. Imádott vitorlázni, a szeleket vásznába fogni. Nyolcvanöt évet élt. Manapság az ördöggel perlekedik parázsért, […]
Parton (190.)
Csöndes, elmélkedő partszakasz, a túlpart már Szlovákia. Az ellenfény általában nem tesz jót a fényképnek. De most igen. Még párás a pohár, a kőbányai világos meg aranylik. Neve valóságos legenda, tiszta, enyhe komló- és maláta illat jellemzi. Íze lágy, könnyed, enyhén kesernyés, kellemesen szénsavas. Van ebben valami dacos. A túlparton Aranyfácán, Šariš, Steiger, barna ászoksör […]
A szív rejtekén (189.)
A szerelmesek találkozóhelye a veszprémi Séd park szíve, rálátással a Séd vizére. Nem tudom, hányan keresik fel, hány reményteli fotó készült itt. Ki hinné látván a pirosló szívet, hogy csalfa is, bohém is, csapodár is lehet. Az idősek, akiket megtartott a szív hűsége, tudják, hogy a szerelem mulandó, de felváltja valami sokkal fontosabb, ami egy […]
Répa alakzat (188.)
Szó se róla tetszetős alakulat. Az ára kicsit húzós 980 Ft/kg. A népi orvoslás vizelethajtóként, „has-rángás” csillapítására, máj-, epe-, szem- és bőrbántalmak esetén, valamint általános erősítőként ajánlotta. Egy időben afrodiziákumként is elterjedt. A piacon járva csapda a javából, az ember rögtön az Újházi tyúkhúslevesre gondol. Nem a megszokottra, Szinbádéra, amibe vén kakasok kellettek, amelyeknek megkeményedett […]
Kéjelgés (187.)
Kéjelgés és a szobák használati díja 160.100/1927. B. M. rendelete. A szobák használati díjai: Egyszeri kéjelgésre……………2 P Egész éjjelre………………… 5 P A fenti árak csak a szobahasználat díját képezik, a kéjnő szolgálataiért fizetendő összeg a kéjnő és a vendég közötti szabad megegyezés tárgya. Olvasom a rendeletet és van bennem hiányérzet. Mennyi ideig tart, és miben […]
Strandolók a leapadt Balaton medrében (186.)
Balatonföldváron járunk, pontosabban a földvári Balaton leapadt medrében. Jó messzire vagyunk a parttól. Strandolásra kijelölt partszakasz fürdőkabinokkal, mögöttük szép fasorral. Benn közel a meder széléhez középkorú pár napozik. A leterített pokróc sarkán egy táska. Feltehetően látcső van benne, női táskának nem lenne elegáns meg praktikus sem. A hölgy merész, friss frizuráját pánt rögzíti, a szélesebb […]
Siske valamikor régen (185.)
Milyen friss a kép!- csodálkozom rá. Finom, világos, áttetsző színek. A táj emlékeket idéz, a hajdani Balatonfüred legszerényebb utcáját, ahova kárpótlásul Tihany kékje köszön vissza. Bennfentes szeretettel teli akvarell, a tűnő ifjúság és a hajdani táj emléke. A szülőház, az öreg malom, ahonnan elindul a grafikusművész, festő, rézkarcoló. Jólesik nézni, álmodni a Siske malmáról, a […]
A szakács üzenete (184.)
Televíziós főzőműsorok, szakácsvetélkedők lázában ég az ország, ami mellé felzárkóznak a könyvkiadók olyan szakácskönyv választékkal, ami példanélküli. Szeretünk enni szaftosan, diétásan, magyarosan és még hosszan sorolhatnám. Az igazi főzés művészet, alkotás, a szemnek is gyönyörködtető, igaz kérészéletű. Az alkotó tudja, van rosszul sikerült szobor, lélektelen festmény, elrontott grafika, alulexponált fénykép. Tehetséggel, önismerettel, bátorsággal, korrigálható. A […]
A reggeli (183.)
A legtöbbünknek, akik már elhagyták a nyolcvanat, van emlékünk a kora reggel felkelő nagypapáról, aki fogmosás előtt (helyett) megivott egy féldeci pálinkát, majd elővette a bicskáját, megpucolt egy fej lila hagymát, szelt egy darab szalonnát, cipót vágott, aztán elkezdett reggelizni. Előfordult, hogy nem a legjobb volt a közérzete, ezért megivott még egy féldecit. Aztán ment […]
Zenés táborhely (182.)
Ki gondolná manapság, hogy a népszerű Gödrös szabadstrand korábban szőlőhegyi terület, később üdülőtelepként hasznosult. (2020-ban felújították, Tihany- Gödrös szabadstrand néven üzemel). A képen a honvédség központi gépkocsijavító műhelyének táborát látjuk zenélő fiatalokkal 1943-ban. Csupa jókötésű zeneértő, muzsikáló fiatalember a közelgő háború rettenete elől zenébe menekülő. A Balaton környéke 1944-ig kis túlzással a béke szigetének számított. […]
Mesél a kert (181.)
Művészetkedvelő ember lehet a tulajdonosa a kertnek, amin nem fog az idő. A kert buja zöldje is hozzáteszi a magáét. A puttó, a kötelezően meztelen pufók gyermekalak a reneszánsz, a barokk és a klasszicizmus kedvelt díszítő motívuma. A kőből készült angyalszobor időtálló, eshet rá a hó, süthet rá a nap, jól tűri az idő viszontagságait. […]
Feltámadás (180.)
A városmajori templom már építésekor is újdonságként hatott, és ma is olyan épülete a Városmajornak, ami megállásra késztet. Húsvét vasárnapján a szürkület óráiban gyúlt ki a fény a templom harangtornyában. A pillanat varázsa vagy valami más, talán a vizuális látásmód késztette exponálásra a fotóst.? Véletlen elkapott kegyelmi pillanat, vagy a feltámadás mitikus üzenete? A harangtornyot […]
Világosság (179.)
Még mindig a húsvét bűvöletében. Húsvét a kereszténység különleges időszaka amely Jézus Krisztus feltámadását ünnepli. Gyönyörű történet, nagypénteken keresztre feszítik, húsvétvasárnapra feltámad. Ami történt a keresztény hit alapköve: a feltámadás reményt ad az örök életre, és örök témát festőnek, grafikusnak, szobrásznak. Számosat láttam már, ez a keresztre feszített Krisztus a Világossággal drámai, a halál legyőzése […]
Nyúlcsibe ( 178.)
Megtartva a hagyományt, húsvét hétfőjén locsolkodni mentem. Sajnos azok az ifjú hölgyek, akikre még emlékeztem, nagymamává léptek elő. Így a vödör víz a szódásüveg otthon maradt, helyette diszkrét kölnit vittem, ami nyomokban sem hasonlított a hajdani Krasznaja Moszkvára. A hölgyek megadták a módját, piros tojások mellett sűrűn emelgettem a tojáslikőrös poharat. Hazafelé csodát láttam, tojást […]
