Bizony szabad! (177.)
Bár a feltámadás eseménye húsvét vasárnapra esik, a hétfő ennek a csodának a továbbélését, terjedését és megosztását jelképezi. Húsvét hétfő a hit megerősítésének, az öröm közösségi megélésének és az új kezdet szimbóluma. A teremtés koronái mindezt oly komolyan veszik, hogy vödröt, kancsót, slagot marokra fogva, frissen, üdén, pálinkásan, verset is mondanak. Nem kell hosszút, inkább […]
Lovasok a kastély előtt (176.)
Nagyvázsony a hatvanas évek közepétől középkori műemlékeivel, várával, kastélyával, posta múzeumával, lovas játékával, lovas turisztikai programjával a Balaton északi partján nyaralóknak kínált vonzó programot. Mi is jártunk Vázsonyba lovagolni, emlékszem a Mese nevű lóra, aki kedvelt engem. Én is a híve voltam, részt vettem vele a Bakony alját járó túrán, meg a közeli szántóföldek bejárásán. […]
Lovasnapok a Zichy kastély parkjában (175.)
Vasárnapi ebédnél együtt a család. Édesapám dr. Zákonyi Ferenc a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője,- meséli, hogy lovas klubot alapít Nagyvázsonyban avval a céllal, hogy később nagyszabású lovasjátékkal emlékezzenek Kinizsi Pálra. 1962-ben járunk, 1963-ban megrendezték az első Nagyvázsonyi Lovasjátékokat a Zichy-kastély parkjában, amelyben múlhatatlan szerepe volt a lovas klubnak, amely a II. világháború után az […]
Halszárítás (174.)
1908-ban járunk, kalapot emelek a siófoki halásztanyán dolgozó asszonyok előtt, sziszifuszi munka, amit látunk. A közvetlen értékesítésre nem alkalmas apróbb halakat a hasítótanyán dolgozó asszonyok, lányok széjjelhasították, megtisztították, besózták, majd oszlopok közé kifeszített zsinegre akasztották száradni. A szárító állványzatot „zsidóutcá”-nak nevezték, utalván arra, hogy a halászati bérlők, halkereskedők gyakran zsidó származásúak voltak. Éteknek elég sovány, […]
Ó a Skoda! (173.)
Nem tudom, hogy a képen látható pár, boldog kocsitulajdonos, vagy csak oda álltak az autó mellé, ahogy manapság Monacóban a Kaszinó előtt parkoló Lamborghinikkel, Maseratikkal, Porsche Carrerakkal fényképezkednek a fagylaltot nyaló, gyalogos turisták. A bekerített strand az évődő párral, a nyugágyban heverő nő, a térdig érő gaz, a szocialista blokk Riviérája. A miliő kicsit más, […]
A kép ( 172.)
Ülünk nálam a “gyerekszobában” hárman, Éva, Imre és én. A művészetről beszélgetünk tervekkel, vágyakkal teli, még mindenen innen. Imre még főiskolai felvétele előtt, ajándékot hozott, a képen láthatót. Éva gyönyörű lány, kirakatrendezőként kezd, később neves szerkesztő. „Műértünk”, nézzük a festményt, aztán más rajzokat. Megjelennek az első írásaim, az első könyv, mennek az évek. A kép […]
Az akali mandulafasor (171.)
Akaliban az 1950-es években a Kísérleti Telepen („Micsurin”) nemesítették az Akali 60-as, valamint a Piramis fajtákat, amelyből került a helyiek kertjeibe, házaik elé és a 71-es út szélére is. Boldog békeidőket idéz a kép, elenyésző gépkocsi forgalom, hiánytalan mandulafasor, melyet magyar nemesítésű „jegenye mandula fasor” néven őriz az emlékezet. A maradéka ma is virágzik és […]
Boldog békeidők (170.)
Nézem a képet, 1953-ban készült, Tihany alatt markolják a hálót a halászok. Nem könnyű munka, lefeslik a halászathoz fűződő romantika, elég, ha csak a hálót markoló arcát nézem. A hajó is csak munkaeszköz, nem egy halásznóta inspirálója. Tihany szép, mint mindig, az amatőr fekete-fehér fotó nem túloz, az igazat adja. Zsákmány is van, a nagyja […]
Smár (169.)
Smár Smár, – mondja a fénykép készítője. Lehet. Az argo szavak jellemzője, hogy nem túl pontos a jelentésük, és változhat is, mint például a smaci. Ami amúgy csókot jelent. Bonyolult ez, a romantikus vonzalom vagy szexuális vágy kifejezéseként két ember többnyire szájon csókolja egymást. Szakértőtől olvasom: A szenvedélyesebb csókoknál kinyithatják a szájukat, szívogathatják egymás ajkait, […]
Paletta (168.)
Milyen remek lenne egy biedermeier bútorokkal berendezett női szoba falán fehér keretben ez a műalkotás. Nézem a képet és a mese születése jut eszembe, melynek eredete a mítosz, a csoda. A festő palettájára való – szokták mondani, ha valami nagyon szépet látnak. Hogy a kés a villa, a kiskanál a fűszertartó, a fogpiszkálótartó, a virágszirmokkal, […]
Felhők felett (167.)
Mindig vágytam tudni, mi lehet a felhők felett. Más, mint amire alulról számítottam. Különleges légköri jelenség a felhőpaplan, ami fölött száguld a repülőgép. Azt hittem, látok majd valamit a világűrből vagy a világmindenségből. Vagy integethetnék a Jóistennek. De nem. Amúgy a troposzférában járunk (a légkör alsó szintje, az időjárási jelenségek színtere, amely a földfelszíntől 8 000–18 000 […]
Glória (166.)
Dicsfény; az angyalok feje fölött lévő korong vagy karika formájú fényesség. Eddig így tudtuk, aztán az évek múlásával úgy alakult, hogy manikűröshöz kellett menni. Ami nem volt elég. Irány a Podiátor, ahol hozzáértő orvos és szakszemélyzet gyógyítja a lábat. Tyúkszem eltávolítás, gombás körmök, benőtt köröm, lábvizsgálat, diabeteszes láb kezelése és még hosszan sorolhatnám. Aránylag jól […]
Dörgicse (165.)
Dörgicse kiváltsága három középkori templom (rom), meg a dörgicsei medence, amely völgyekkel, medencékkel tagolt. Északon a Halom-hegy zárja le, elválasztva Mencshelytől, Vászolytól. Dörgicséből három is van, külön-külön és együtt nagyon szerethető. Kisdörgicse (Szentmiklósdörgicse, Kisfaludörgicse) Felsődörgicse (Szentpéterdörgicse Dörgicse, Feldergicse, Szarkadörgicse). Alsódörgicse (Boldogasszonydörgicse, Füreddörgicse). Órákig lehetne mesélni a kőkorszakbeli, a középkori, a törökkori Dörgicséről, az otthont teremtett […]
A zsíros kenyér (164.)
Ránézésre nem Bocuse d’Or díjas étel. Brúgó, zsíros deszka. Aki már focizott ájulásig a grundon, bringázott terepen, úszkált strandbezárásig a Balatonban, borozott az éjszakában, az tudja, a korgó gyomor megmentője. A zsíros kenyéren felnövők értik igazán a zsíros kenyér lelkét, amit a lila hagyma tovább nemesít, hiszen kiváló C-vitamin-forrás, rostokban gazdag, csökkenti a vércukorszintet, vízhajtó […]
Kék lépcsők (163.)
A magány lépcsőire hordta a szél az ősz hordalékát. Jobb napjaikban fürdőmedence lejárók lehettek, nagy kékségbe vitték a felüdülni vágyó fürdőzőt. Azúros vízbe, aminek élénk ciánkék színe, felvette a versenyt a tiszta kék égbolt színével. De ez most mit sem számít, enyészet uralja, a levelüket vesztett ágak, bálványfák, tuják feleslegét. Remény, hogy néhány zöld kapaszkodik […]
Zúzmarás (162.)
Annyiféle módon öltöznek a fák. Szívük meg a természet joga, hogy mit vesznek magukra. A strand fája zúzmarát öltött magára. Szemben a vacogó naplementével, akinek most csak ennyire futotta. Írnék a padokról is, de magányukat tiszteletben tartom. A Balaton összeköltözött az éggel, régtől vannak, tudnak valamit. Tünékeny, mulandó, sugallja a kép, lesz másként. Én is […]
Tisztáson (161.)
Feleségek, testvérek, barátnők valahol egy erdei tisztáson, talán a hajdani Normafánál, vagy egy kertvendéglőhöz közeli réten, ahol oly jó pihegni kicsit. A természet lágy öle remek színtér, a fotós jó szándékú, feltehetően férj, vagy jóbarát, esetleg alkalmi gavallér, aki érti a csíziót, elvégre nőkről van szó. Akik megadják a módját a sziesztának. Élni és enni […]
A budi (160.)
Nézzék el nekem, hogy Örkény István Tóték című drámája és a belőle készült film „Isten hozta őrnagy úr!”-nagyszerű szereplői, Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Fónay Márta, Venczel Vera, Páger Antal jutnak hirtelen az eszembe a lepusztult budi láttán. A képnek semmi köze a nagyszerű szatírához. Túllépve a filmbéli élményen, és csak a látványra koncentrálva azt kell […]
Fényrajz (159.)
Hallgatom a rádiót, a naplemente ma negyedötkor. Tél van, január tizedike, mínusz 2Cº. A Balatonon a maradék jeget felszaggatta a tegnapi 90 kilométer erősségű szél, kihajította, feltúrolta a partra, holnap újból nekidurálhatja magát a jegesedés. A rádió még mondja a magáét, ránézek az órámra, két perc múlva naplemente. Ez a természet rendje. De valaki másképp […]
Hóvirág (158.)
Hírnök jött, és lepipálta a medvét. Aki szokás szerint tétovázott. Kimenjek, vagy maradjak? Aztán csak kiment, mert elég régóta lakott már az állatkertben, és tudta, ha ekkora zsivaj van odakint, akkor megjöttek a tévések. Meg a plusz reggeli, ami jár a szereplésért. Belakmározott, aztán visszament, mert utálta a hideget. A hóvirág hálás volt a gyenge […]
