Jeges leves (132.)
Üdítő, hűsítő jeges levesről álmodtam augusztus forró délutánján a fűzfa alatt is rekkenő hőségben. Sigmund Freudtól tudjuk, hogy az álom nem más, mint képek, gondolatok, hangok és érzelmek összessége, amely az agyon fut át alvás közben. Az álmok tartalmának megismerésével és jelentésük megértésével akkor nem volt időm foglalkozni, a túlélés volt a legfontosabb az elviselhetetlen […]
Eső (131.)
Nem csak az esőtől véd az ernyő, de a múló időtől is. Hányfajta élet rejtőzik az ernyők alatt? A műanyag női táska, a férfi aktatáska mit rejt? A bottal járó, évtizedek terhét vivő, a feketekabátos úr (milyen jó szemmel vette észre a fotós!), mintha kísérné a sort.
Asztalok és ülőkék (130.)
Sörbár, borbár, kocsma, ivó, köpködő, piálda, kricsmi, krimó, poharazó, késdobáló, csapház, söntés, borozó, talponálló. Szinte mindegyik illik rá, istenem milyen gazdag a magyar nyelv! A kocsma, ha tényleg kocsma, sokszínű, hiszen ha asztalokból nem is, de ülőkékből remek a felhozatal.
Világosság (129.)
A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. A definíció pontos. De mit számít mindez, ha feljön a hold és felébreszti a szobrot, amit „A magyarságért és a hazáért áldozatot hozók emlékére állíttatták Balatonvilágos adakozólelkű polgárai.” Tartja a mécsest mióta ott áll, a hold van, amikor látja, van, amikor nem.
Kerti bútor 128.)
Négy szék egy asztal. Míves darabok, a szabadtéri elegancia új szintje lehetett fénykorában ez a varázslatos, vintage hangulatú kerti bútor. Az elhanyagolt tihanyi kert végében káprázatos kilátással a Keleti-medencére rozsdásodik a hajdan fehér, kényelmes, praktikus bútor szett, melynek stílusa, időtálló designja még így is lenyűgöző.
Zsalugáterek (127.)
A rabjuk vagyok. Lenyűgöznek a tradicionális árnyékolók, melyek többsége még borovi fenyőből készült. Szépek az újak is, többségük műanyag, és megszólalásig hasonlítanak a letűnt időkből való patinásokra. A különbség első látásra elhanyagolható, csak a lélek hiányzik.
Tettestárs (126.)
Kevesen, de vagyunk hálistennek néhányan, akinek az író- és munkaasztala hasonló. Amit látunk, az nem kupleráj, hanem rend a maga módján. Mindennek helye van, nagyképűen azt is írhatnám, hogy művészi a rendetlenség. Ami igaz, mármint a művészi. Bakos István András grafikus barátunknál voltunk vendégségben.
Fázós szobrok (125.)
Milyen hideg tud lenni a kék! Nézem a ponyvába burkolt fázós síremlékeket, vajon akiknek emelték, mit szólnak hozzá? A család megtette a magáét, volt pénz a méltó emlékezésre.
Vodka (124.)
Csend-élet. A fa törzsének rajzolata képpé nemesült. Büszke törzs. megszokta már a méltánytalanságot. Feküdtek tövében már mindenféle népek, üvegek, lim-lomok. A vodkás üveg így, csak üres palack.
Fűhaj! (123.)
Irigylésre méltó ennyi haj, sóhajthatnak fel a kopaszok. Lehet, hogy nem igazi, vagy ha az, akkor beültetett,- kontrázhatnak rá azok, akik a túl sok tesztoszteronnal magyarázzák idő előtti kopaszságukat.
