Supedlalé 88. oldal
Nem elég a csukát megfogni vékony keményfanyárs is kell hozzá. Amit a csuka szeménél beszúrunk és végig, lehetőleg a hátgerince mellett a farkáig vezetünk. Minden ellenkező híreszteléssel szemben nem pucoljuk meg, nem belezzük ki. Tüzet rakunk, és ha már elég parazsunk van, a nyársat a tűztől mintegy hatvan centiméterre, körülbelül 60° alatt rézsútosan a földbe szúrjuk. Egy negyedóra múlva a csukát másik oldalával, majd a hátával, végül a hasával fordítjuk a parázs fölé. Nem több idő, mint negyven perc a művelet, de oda kell figyelni, hogy a hal pikkelyei ne égjenek meg, a bőre nehogy felrepedjen
A nyársat óvatosan kihúzzuk, s a csukát a hátán felbontjuk, beleit kidobjuk, belül jól megsózzuk, kissé megpaprikázzuk, igen apróra vágott vöröshagymát teszünk bele, fogpiszkálóval megtűzzük és egy órán át pihenni hagyjuk. Ennyi pihentetés után a bőre szinte magától leválik róla! Ugyanígy lehet süllőt és csapósügért is elkészíteni a tűzhely sütőjében, tepsibe rakva olyképp, hogy a tepsi aljára keresztben 4- 5 darab tiszta nádat teszünk, és erre fektetjük rá a halat. Tíz perc múltán megfordítjuk, és újabb 10 perc múlva kész. Így sütve, kivált a kisebb süllő igen jó. Jó kis kovászos uborka, kenyér és az átlagosnál több nagyfröccs kell hozzá, mert a csuka húsa szárazabb.