Boti, öreg barátom! Névnapodon Isten éltessen!
Életemben két Botonddal találkoztam. Ráadásul az elsővel nem személyesen, hanem kisiskolásan, történelem órán. Azzal a Botonddal, aki Anonymus krónikája szerint a X. században (958 -ban?) Apor vezér hadjáratában buzogányával bevágta Bizánc várának érc kapuját. Miért is ne az az apró termetű vitéz, akinek a neve is Botond, azaz buzogány, bot.
A második Botond Te lennél, és valamikor igencsak réges- régen mi más ügyben botlottunk egymásba, mint a horgászat, annak is az eszenciája, a balatoni horgászat. A távlatos időnek van jó oldala is, mert öreg korban (vagy mondjuk inkább finomkodva, szenior korunkban) hosszú évtizedek történéseiről tudunk régi dolgokat felidézni. Például azt, hogy gyerek korodban nem tartottátok meg a névnapodat, mert az akkori napárban nem szerepelt a keresztneved. Azóta sok minden változott, így is, úgy is. Azt mindenképpen tegyük a jó oldalra, hogy ma már a naptában május 16. -án – Mózessel társbérletben – a Botond is szerepel. (Egyébként kedves szentünk Nepomuki Szt. János emléknapja révén is jeles nap, no meg a születésnapom..)
Ma, a névnapodon jelent meg honlapod, a Csicsergő Balaton 50. etűdje és új felvezető szöveget adtál az Etűdök rovatnak. „Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán fejemre nőt, küzdünk nap mint nap..” írod, ami nyilván nem mentes az írói túlzástól, már ami a küzdést illeti. Ezeknek az ujjgyakorlatoknak a felszerkesztése számomra különleges élvezet. Ilyenkor mindig az is a fejemben jár, hogy akik ezeket a képeket megnézik és hozzá olvassák Boti gondolatait, (mert nem titok ez az oldalad legolvasottabb fejezete), szintén részesei-e egy szellemi felfrissülésnek? Somolyognak, vagy akár velem együtt elgondolkodnak Boti mondatain? Észreveszik-e, hogy bármelyik képpel mennyi egyéb és mindig tűpontos információt is kapnak? Ami pedig az egyik legfontosabb, rádöbbennek-e arra, hogy mekkora óriási különbség van ugyanazon kép, fotó, grafika között, ha csak ránézünk és elkönyveljük, hogy láttuk, vagy ha Boti gyakorlatát követve végig is gondoljuk, hogy mit is látunk? Vagy mit kíván(t) láttatni velem, velünk az aki az exponáló gombot megnyomta, vagy a ceruzáját, ecsetét kézbe véve ‘üzent nekünk’. Vagy magáról, árult -e el valamit?
Abban is nagyjából biztos vagyok, hogy a kép, a rajz üzenete nem ugyanaz nekem, neked, vagy neki. És itt jön a Te zsenialitásod, hogy erre a lehetőségre a magad „zákonyiaságával” óhatatlanul rávezeted az embert. Az etűdjeiddel létrehoztál egy olyan dolgot, amely igazi irodalmat közöl azon az internetes felületen amelyik bizony nem tűri a hosszabb terjedelmű szöveget. Etűdjeid még a mai ember bibliájában, az okostelefonon is élvezhetők!
És még egy. Ha jeles író – Podmaniczky Szilárd – Zákonyi Botondot korunk Fekete Istvánjának tekinti, akkor én is veszem a bátorságot, hogy a ’csicsergő etűdök’ kapcsán Örkény István Egypercesei jussanak az eszembe.
Aladár
’24. május 16.