Még vándorhorgász koromban kaptam rá az ecetes halra. Előzménye is volt, Norvégiában kajtattunk csukák után, ami egész napos öbölhorgászatot jelentett. Még indulás előtt fedeztem fel a benzinkút shopjában a portékát, pácolt heringet egy mutatós csatos lezárt üvegben. Megvettem, és késő délután áldottam az eszemet, oly sokat kivett belőlem a közel nyolcórás pergetés, hogy remegett a kezem a fáradtságtól meg az éhségtől is. Ilyen, amikor elkapja az embert a halfogás szenvedélye. Västervik és Karlshamn között általában márciusban már eltűnik a jég, áprilisban már jó esély van méretes csukák megfogására. Éltünk is a lehetőséggel. Isteni volt az a savanykás, hagymás, kicsit csípős hering, amiből befaltam az egész üvegre valót.
Az emléke megmaradt, és ha már úgy hozta a sors, hogy kora tavasszal, boros anyaggyűjtő utunkat megszakítva megálltunk Pálkövén kicsit partról horgászni, felrémlett az ecetes, savanykás heringek emléke. Szerencsénk volt, bele nyúltunk a kárász eldorádóba. Nem volt szívünk visszadobni őket, ezért bevállaltam, ha visszatérünk Akaliba a bázisra, bepácolom őket. Zalánt elküldtem jó kis vászolyi sajtért az áruházba, hogy a szokásos éjszakába nyúló borkóstoláshoz legyen mit csipegetni. Amíg a kárászokat megpucoltam és előkészítettem sütéshez, feltettem a páclének valót. Víz, só, cukor, babérlevél, vöröshagyma, egész bors, 10%-os ecet kell hozzá. Hideg vízbe rakom a babérlevelet, sót, cukrot, borsot, majd felforralom. Forralás után kerül bele az ecet és a felkarikázott vöröshagyma (nem kell spórolni vele). Forralom néhány percig, hogy kicsit gyengüljön benne a hagyma leve, de az íze előjöjjön. Félreteszem hűlni, lesz rá ideje, mert a kárászokat be kell panírozni majd megsütni. kicsit elszámoltam magam, nem volt megfelelő üvegem, ezért elővettem két nagyobb műanyag dobozt. A kirántott kárászokat nagyságtól függően patkóra vágtam, és el kezdtem rétegezve berakni a dobozokba. Mindegyik aljára hagyma került, majd a patkók és újra hagyma. Három réteget sikerült összehozni a dobozokban, majd csurig felöntöttem őket az ecetes lével. Jól néztek ki, de valami hiányzott. Hoztam a kertből friss csípős paprikákat, mindjárt mutatósabb lett az étel. Tettem bele még néhány fokhagymagerezdet is, úgy vagyok vele, mármint a fokhagymával, hogy az mindenre jó. Beraktam a hűtőbe avval a jó érzéssel, ha jövünk egy hét múlva, dőzsölhetünk. Zalán meg találja ki, hogy mit igyunk hozzá.
Jöttünk és ettünk, nem restellem, két pofára!
Kapásjelző és dugóhúzó: 46. oldal
