Takarosan megterített asztal, minőségi bor és a fő fogás várja a hazatérőt. Aki feltehetően férfi, legalábbis a bor erre utal. A tányérban kellő köret mellett, ágaskodik a libacomb hívogatón. A ház ura, nem bűntelen. Messziről kiszállásról érkezik, kissé elnyűve pont délidőben. Van titkolni valója egyből az asztalhoz ül, mint a munka hőse, miközben alkalmi légyottról érkezett. Nem szól, laposat pislant, fészkelődik. Hátában érzi a szúrós szempárt, hezitál, aztán villára szúrja a libacombot. Ez az utolsó emléke, a többit elvégzi az emberfogó.
Képtelen történet, a grafikus csak somolyog. Mintha magát látná sok évvel ezelőtt.
Grafika: Árendás József