Annyiféle van, szerelmes, felmondó, zsaroló, szakító, idéző és még hosszan sorolhatnám. Mindez őt hidegen hagyta. Pár napja még fészket rejtett. Tervei voltak. Fecskéket bújtatott. Az ősz váratlanul érkezett nagy hűhóval, fergeteggel, villámlással. Így van ez többnyire, mióta világ a világ, és levelek vannak a fákon.

Sokáig ragaszkodott hozzá a tőke. Áltatta, hizlalta, érlelte, takargatta, óvta. Azt hitte örökre vele marad. Jobb lett volna neki, de a szőlőfürt nem bírt magával. Már bornak képzelte magát lány korában is, később olaszrizlingnek, a Badacsony kincsének, az istenek italának, míg aszúsodott. A seregélyek jelezték először neki, csak szőlő vagy ...

Akár magánügy is lehetne, de van rajta nyitvatartási tábla. Hétköznap 11-19-ig, szombat 12-14-ig. És még egy fontos információ: Nincs pénzváltás!!! Vajon mit árusit? Többféle elképzelésem van, de az alsó szinten, tapintatoson meghúzódó kerek zöld felirat: Szülésre kijelölt hely,- elbizonytalanít.

Nézem a képet, és a nagymamámat látom, aki birsalmasajtot készít. Hideg volt már, lucskos november, nagyapám két kosárral szedte a maradékot. Nagymamám sűrű masszát főzött belőlük, beleöntötte az őzgerinces formába, és feltette az éléskamra ablaka melletti polcra, hogy mihamarabb kihűljön.

Kivirágzott a műanyag, virágokat hozott soha el nem hervadókat. A darázs tette volna dolgát, de az ülepén csúszott le a bibéről. Hideg, rideg a kompozíció, a műanyag diadala. Élethű gumi tulipánt vettem, hallom a buszon,- az asszony nagyon szereti,- locsolni sem kell.

Csak az ősz képes így búcsúztatni. Megválaszolatlan levelek sodródnak legszebb ruhájukban. Mit tud az ősz az elmúlásról, a kegyes vagy kegyetlen halálról, a méltóságról, a viharral befejezett földi pályafutásról? Azt hiszem mindent, hiszen évmilliárdok óta mögötte a tobzódó féktelen nyár, és előtte a fénytelen, rideg tél.

Józsi hol vagy merre csavarogsz? nem tudom, csak rémlik, hogy van valami ehhez hasonló sláger, ami szép pályát futott be. Ez jutott eszembe a kép láttán. Józsi feltehetően már az égi kocsmában méri a féldeciket, szórja kifelé mellé a pikolókat, a kis és nagy fröccsöket, a házmesterről nem is szólva. ...

Nem tudom, hogy házmester, tömbházbizalmi, gyóntató pap, szakszervezeti bizalmi, focimenedzser, bukméker, háziorvos, újságíró, törzsgárdatag, biztosítási ügynök, filmrendező és még hosszan sorolhatnám, akikre a grafika emlékeztet. Van valami félelmetes a hatalmas fülben, nemcsak lehallgat, beszippant.

Az élet a legnagyobb kerítő. Bocs. Az újságolvasó nő ül a fodrásznál, és vár sorára. Elmélyült, elgondolkodó, kezében a bulvár. A feszültség tapintható, Dzsoni elhagyta Szuzit, de nem elég hogy elhagyta, már másik nőnél piheni ki a szakítás fáradalmait. Megértem,- gondolja a széplábú nő, jóképű férfi ez a Dzsoni a ...

  „SEÑOR,  RECÍBELA  CON  LA  MISMA  ALEGRÍA  CON  LA  QUE  YO  TE  LA  MANDO”