Többféleképpen szállnak a madarak. Zsákmányra lecsapva vérgőzösen. Párt keresve hívogatón. Csak úgy a maguk örömére. Társaság utáni vágyból zajongva. Csapatban ősi rend szerint. Alakzatban óvón, és még hosszan sorolhatnám. Amit látok, az a szabadság diadala.

Nehéz megszólalni. Ez az a kép, amit nézni kell. Nem tudom, milyen alkalomból táncol a két hölgy, de nem is érdekes. Fiatalok, elegánsak, gyönyörűek, önfeledtek, akik a zenei élményt hozzák mozgásba táncuk önfeledt érzelmeivel. Most nyer értelmet Nietzsche gondolata- „ És legyen elveszett minden olyan napunk, amelyen legalább egyszer nem ...

Nézem a képet, és alig hiszek a szememnek. 1914-ben járunk, kubikosok mellényben, hosszú ujjú ingben, csizmában, kalappal a fejükön talicskázzák a követ az ingatag pallón. Új vasúti nyomvonal készül Balatonfűzfő és Balatonkenese között, az 1914. május 11-én történt földcsuszamlást és vasúti balesetet követően. Nézem a telefonom galériájába elrejtett képet, lenyomat ...

Üvölt a televízióban az ostoba reklám, Alza.hu! Kapok a távkapcsoló után, hogy lehalkítsam. Foci meccset néznék, ezért nem kapcsolok el, de a süketre vett reklám így is agresszív. Megváltás, hogy közben fényképek érkeznek a gépemre, megnyitom őket, élvezem, hogy milyen jó szemmel vette észre fotós kollegám ausztriai kisvárosi sétája közben ...

Sokféle kerítést láttam már, de a képen látható mindegyiket übereli. Valahol olvastam, hogy homokdűnékből védelmi vonalat alakítanak ki a tengerpartok mentén. A képen látható dűnék sora korábbi viharok keltette hullámok eredménye lehet, de minek a kerítés, hacsak nincsen áram benne, hogy távol tartsa a lovakat vagy más háziállatokat az elbóklászástól.

Láttam már néhány hasonlót. Legutóbb Máltán leomlása előtt. Ez már csak így megy, mondjuk kicsit szomorkásan. Isten tervez, ha nem az ember, akkor az idő végez. Már az sem röpke pillanat, míg a szél, az eső, a savak és kitudja, mi minden vési, vájja a sziklafalat, hogy ablakot nyisson rajta. ...

Már húsz évvel ezelőtt is irigyelték, mások szóvá tették. Szó se róla megette már a kenyere javát,- ha lehet ilyet írni,- egy táskáról. Ami korábban az édesapámé volt, harminchárom éve az enyém. Manapság az ötvenedik évében járhat, megráncosodva, patinásodva, kicsit elhagyva magát. Tíz éve megerősítettem a varratait, záró csatjait, de ...

Azt nem mondhatom, hogy szép, azt meg végképp nem, hogy romantikus. Mármint a halászhajó. A régi rozoga, sok vihart túlélt, rongyos vásznú, küszködő motorú, tákolt kapitányi fülkés, mocskos és csúszós fedélzetű a szívem csücske. Ez a radaros, hiper – szuper, nem tudom milyen meghajtású halászhajó,- gyilkoló gép. Kivet, kerít, csörlőz, ...

Vagy a természet vagy a fotós viccelt meg bennünket. Az utóbbira gyanakszom. A szikla, amit vízfüggöny borít, különös képződmény. A tetején megkapaszkodott a növényzet, de ahhoz képest, hogy forrásból feltörő víz bugyog alatta, elég csenevész. A tó amit alant látunk, békés,- írhatnám, hogy idilli,- a tobzódó zöld levelekkel, de a ...

Tenyérbe hajtott fej, ábrándos tekintet, valahogy így rögzült bennem a gondolkodó ember. Amiben ludasak a festők, fotósok, szobrászok, írók és más művészemberek. Van ebben a furcsa pózban valami végletes, gondolkodni csak tenyérbe támasztott fejjel lehet. Lehajtott fejjel nem? Árendás grafikája fricska, magára veszi a világ össze terhét, hétrét görnyedve viszi ...