„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
A szék (47.)
Lomtalanítás után vagyunk. Kora reggel, a buszmegállóban árválkodik a szék. Thonet márkájúnak nézem, amiből sokféle van, de ilyen időtlen és magányos ritka. Lehet, hogy valaki átaludta a lomtalanítás napját, és hajnalban döbbent rá, hogy elege van az étkező sarkában árválkodó székből, és avval a mozdulattal, ahogy a szemetet levitte, a ...
Olvass tovább →
Tiszteletet a szobroknak! (46.)
A balatonfüredi Vitorlás tér látványossága a Révész és a Halász szobra, Pásztor János alkotása. A Halász és a Révész, a két balatoni ősfoglalkozást jelképező bronzszobor. A Halász Kun József egykori kenesei halász nagygazdát ábrázolja. Az ötletet a művésznek Herman Ottó A magyar halászat című művében közölt rajza adta.
Olvass tovább →
Panoráma (45.)
1910-ben járunk. Tarajos hullámok jönnek északkeletről ostromolva a bővítés alatt álló fonyódi mólót. Keleti oldalán a mólófejet szélesítik. Két derék szaktárs küzd a széllel, van véleményük az időjárásról, a felcsapódó hullámokról, ami nem tűr nyomdafestéket. Nem gondolnak arra, hogy a Balaton déli partjának legszebb kilátást nyújtó mólójának szélesítését végzik, ahová ...
Olvass tovább →
Borotválkozás közben.. (44.)
A tükör nem hazudik. A borotválkozás az a férfi tevékenység, amikor a férfiember óhatatlan számot vet magával. Nagy baj korához képest nincsen, minden hajszál a helyén, elegánsan őszül, van benne valami fiatalosan vagány. A vérnyomáscsökkentőket és a vízhajtót már bevette, van még egy kis idő a reggeli utáni pihenésre.
Olvass tovább →
Áldás, békesség fürdőkabin.. (43.)
Uri passzió lehetett a horgászat az 1930-as években, különösen annak fényében, ahogy a 21. század horgászai öltöznek (terepruha, szerelő ruha, kommandós álca, dzsungelharcos és még sorolhatnám). A hófehér öltönyös úr talán hivatalból érkezett, legalábbis a még mindig kézben tartott aktatáskája erre utal, de a horgász szenvedély jele, hogy már az ...
Olvass tovább →
Somogyország (42.)
Vannak pillanatok, amikor csak ámul az ember. Mint Somogyban, ahol a zöldből kiugrott a megriasztott nyúl. Nem volt szándék megugrasztani, hisz nem is látszott. Megáll az ember az autóval, kiszáll, megropogtatja a derekát, körbenéz s ámul. Közeleg az ősz, tartogat még levelet, de már postázásra kész. A domboldal zöldje harsog. ...
Olvass tovább →
Móló végi jelzőoszlop (41.)
1908-ban járunk, a siófoki móló végét jelzőoszlop mutatja. A mólók vége többnyire a legkedveltebb hely, így lehetett ez 1863-1912-között, amikor a siófoki kikötőnek még csak egy medencéje és fából készült partfala volt. 1891-ben a fazsilipet elbontják, helyébe betonzsilipet építettek. Nézem a móló végi jelzőoszlopot, egyszerű, de fontos tákolmány.
Olvass tovább →
A tábor! (40.)
Nagyjából 114 éve készült a kép a tihanyi kikötő építésén dolgozó munkások táboráról. Ha rajtam múlna, hatalmas poszterként kifüggeszteném a mólóra. 1952-ben jártam először apámmal Tihanyban. Hajóval érkeztünk. Csoda volt a táj, a karcsú kikötő, a fölénk magasodó kéttornyú apátsági templom, az akkor még szinte beépítetlen hegyoldal.
Olvass tovább →
Napozóstég (39.)
Boldog békeidők! – mondom, ahogy a képre nézek. 1934-ben járunk, két hölgy és két úr napozik. A helyszín Balatonmáriafürdő. Már akkor is köztudott volt, hogy arrafelé bársonyos a tó homokja, élvezetes lehetett fürdés után felmászni, napozni a horgászstégre. A kis fürdőhelynek, ami számtalan apró kis közre oszlott, nem volt hajókikötője, ...
Olvass tovább →
Jégmadár (38.)
Jó negyven évvel ezelőtt nádi pontyozással múlattam az időt. A horgászhelyen bennmaradt öreg fűz évenként megújult, csodáltam a szívósságát, nem tette könnyűvé a horgászatot, mert minden megakasztott hal a maradék ágak sűrűjébe igyekezett.
Olvass tovább →