Hogy milyen volt akkoriban, nem tudom. Az idő múlásával részleges az emlékezet. Nem arról van szó, hogy a szépet, a jót megtartja, a rosszat kitörli. Egy fenét, öregszünk, hülyülünk a világ rendje szerint. Hogy mindehhez mi köze van a szellőző kéményeknek a pesti Duna parton? Semmi, az égvilágon semmi. Nem ...

Még a múlt században épült. Annak is az elején. Közös folyosós ház vaskorláttal, az ablakokon ráccsal, helyenként redőnnyel, elvétve zsalugáterrel. Hajdanán közös konyhával, illemhellyel. Manapság azt mondhatom a velünk élő győztes történelem. Mert épültek egymásután a „korszerű” lakótelepek sötét átjáróikkal, szellőzetlen folyosóikkal. Sokaknak megoldották a lakhatás gondját, de élni hozzájuk ...

Hát te ki vagy, fogta sietősre a vaddisznó. Mit keresel a tocsogómban?  Ez itt az én dagonyám. Nem vagyunk cimborák. A sásban meg az erdőben látok néhány hozzád hasonlót. Kondában járnak. Én utálom az együtt járósdit, a tülekedést. A szórónál lökik, rúgják, harapják egymást, nincs bennük tisztelet. Ahogy benned sem. ...

Nem tudom hol tartott az ötvenes évek Amerikájában a plasztikai sebészet, mint ahogy azt sem, hogy az ottani fehérneműt gyártó ipar milyen csudákra volt képes. Amit látok, a férfivágyak netovábbja, az autó is piszok jó, de a hölgy mindent visz. Az ötvenes években Amerikában a nagyon vékony lányokat nem tekintették ...

Földszinti lakás udvara. Mintha valaki szétszórta volna az emlékeit. Málló vakolat, két masszív vaskampó kötéllel, ruhaszárításra és szőnyegporolásra használatos. Jobb napokat megélt szék, egyszerű faasztal, látszik rajta, hogy készítője nem asztalos. A ródli gyerekre utal, aki már kinőtt a havas dombról való száguldozásból. Vasból készült csatornafedők, köztük kevéske föld, tavasszal ...

(Les Escaliers de Montmarte, Paris 1936.) Brassai fotója. A művész számos képe közt talán a leghíresebb. Méltán. Járta az éjszakai fekete-fehér Párizst, amikor a gázlámpák fényénél hangsúlyosabbak az árnyak. A Montmartre kocsmái, kávéházai zárnak, az éjszaka pőre, nincs mit takargatnia. Megáll a lépcsősor tetején, sokadjára jár erre. Kedvelt hangulatos környék, ...

A szökőkút olyan közterületi építmény, amely a vizet egy vagy több sugárban löveli ki. Elsősorban hűsölésre vagy esztétikai élményre, a víz, díszítő, felüdítő jellegére alapítva az ember pihenésére szolgál,- írja a Wikipédia. Egyezünk, írnám a szerkesztőnek, magam is hívük vagyok. Többnyire nyáron, jólesik mellé ülni, állni, belenyúlni, hűsölni. nézni. Sokan ...