„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
Love Story (69.)
A szerelem már csak ilyen. Nem számít az idő, a helyszín, csak a pillanat. Ami bárhol utolérhet. Csillagfényes nyári estén, a tömött buszon, az edzőpálya rekortánján, a zöldséges standja előtt, tábortűznél, a cipőboltban, az egyetem folyosóján, házibulin, lakógyűlésen, önkéntes véradáskor, a fagyaltosnál, a majorban, edzőtáborban és még hosszan sorolhatnám.
Olvass tovább →
Marionett (68.)
Még a kötelekkel biztonságosan mozgatott marionett figurával is előfordul, hogy a Jóisten elengedi a kezét. Íme. Vajon mi történhetett? Azt tudjuk, hogy a vallásos bábjáték legfontosabb eleme a mariole, egy Szűz Máriát ábrázoló szobrocska volt, amelyet liturgikus előadások során használtak, mikor bibliai történeteket adtak elő. Voltak másfajták, amelyeket például ...
Olvass tovább →
Emberfogó (67.)
Takarosan megterített asztal, minőségi bor és a fő fogás várja a hazatérőt. Aki feltehetően férfi, legalábbis a bor erre utal. A tányérban kellő köret mellett, ágaskodik a libacomb hívogatón. A ház ura, nem bűntelen. Messziről kiszállásról érkezik, kissé elnyűve pont délidőben. Van titkolni valója egyből az asztalhoz ül, mint a ...
Olvass tovább →
A vakudvar (66.)
Toscana fényei aranyozták be a vakudvart, amitől a WC és fürdőszoba ablakok megfényesedtek, és az udvar pompázatos zöld szigetté vált. A kerti locsolótól töredezett csempesor vajon hová visz? Nem számit. A repkény maradéka erőre kap, harsog az udvar zöldje, az udvar betonja rég megadta magát, teret nyer a zöld moha, ...
Olvass tovább →
Tiszai naplemente (65.)
Balatoni emberként megéltem számtalan naplementét. Most a Tisza part következik Valkay Ágnes jóvoltából. Jóban van a folyóval, az ártéri erdővel, a járatlan parttal, ahol könnyen eltéved az idegen. A folyó indulatos, szemérmes, visszahúzódó, mindent elárasztó, szépségében is félelmetes, de vannak kegyelmi pillanatok is. Mint ez a tűzcsóvának öltözött naplemente.
Olvass tovább →
Székek ( 64.)
Bizony így van ez szívem – búgja a székúr. Elmúltak a daliás évek. Hol vannak már a régi kiskocsmák, kisvendéglők az árnyas kerthelyiségek. Én törzsasztalnál szolgáltam, felváltva a sakkozóknál és ultizóknál. Mindig vágytam a kerthelyiségbe, ahol cigányzene szólt, meg a kuglizóba, de nem adatott meg. Ott az összecsukható hitvány kerti ...
Olvass tovább →
Tiszavirág (63.)
Tiszavirág. Ritka szép szó. Megérdemli, hiszen vízfeletti szenvedélyes életük, tömeges rajzásuk, kirepülésük, násztáncuk, párzásuk, peterakásuk, pusztulásuk a szemünk láttára végbemenő dráma, nem mellesleg egyedülálló természeti jelenség. Tiszavirágzás, mondják egyszerűbben is a Tisza.-partiak: Repül a bogár! Repül, de hogy és mennyi ideje van?
Olvass tovább →
A zöld ablak (62.)
Zárva a majdnem földig érő ablak. Falusi kisbolt ablak volt korábban, amit kitártak, aztán kiadták a kért portékát. Ésszel nehezen felfogható a mai házhoz szállítós, vevőcsalogató áruházak korában, hogy így is lehetett kereskedni. Pedig lehetett, mert szűkös volt a jövedelem, falubéli megbízható a boltos, a portéka többnyire alapvető élelmiszer.
Olvass tovább →
Légyott (61.)
A kép 1943-ban bárhol készülhetett. Jól látszik, hogy a hölgy romantikus együttlétre vár. Azt nem tudni, hogy régi bizalmas kapcsolatról van szó, ahol egymást szerető férfi és nő találkozik titokban, vagy alkalmi találkozás színhelye. Az utóbbi mellett voksolok. Díszes kacér fehérnemű, lazaesésű puffos pongyola, egy mozdulattal oldható övvel, a póz, ...
Olvass tovább →
Nero (60.)
A látvány messzire, Rómába visz Nero uralkodásának idejére. A császár uralkodása finoman szólva nem szűkölködik vérgőzös epizódokban. Most is nehéz napon van túl, éjjel Caligulával álmodott, aki lovát akarta megtenni szenátornak, meg Senecával, aki elhagyva őt, önkéntes száműzetésbe vonult.
Olvass tovább →









