„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
Édesanyák 1940 (14.)
Már egy éve tart a II. világháború. Két édesanya, két gyermek. A fiús mama arcán büszke, aggódó, rejtett mosoly. A kisfiú szinte férfi, a sokat látott, sokat tapasztalt, magabiztos férfiak táborából való. Egy századdal korábban táblabíró is lehetett volna, a vármegyei törvényszék bírája. A lelógó kis kendő készenléti darab, ha ...
Olvass tovább →
Marika (13.)
Sebtében odavetett rajz. Friss emlék. Nem tudni előtte vagy utána van. Mármint a találkozás, ismerkedés, titkolózás, összebújás, legénylakás, pezsgő, forró pőreség, ígérgetés, vagy keserű cigaretta füst, telefonkeresés, kapkodó öltözés, türelmetlen pásztázó tekintet. Több ennél, befésült boglya haj, harmonikus tekintet, mennyire igaz, hogy a szem a lélek tükre még így sebtében ...
Olvass tovább →
Udvarlós (12.)
Olyan nincsen, hogy a lány faragja a fába szerelmük emlékét monogrammal! Itt valami tévedés van. Ez férfi dolog. Kell hozzá egy maskara bicska agancs markolattal. Ami rendkívül masszív, a hegye felé lecsapott pengéjű darab, kifejezetten a munkavégzéshez lett kialakítva,- olvasom a bicskák ismertetőjében. Tegyük hozzá, bicskázásra is alkalmas, erről a ...
Olvass tovább →
Királynő (11.)
Vannak még pincelakások. A jó hír, hogy az ajtó alatti lakásból már egy éve elköltözött a tulajdonos. Havannába mentek,- tudtam meg a szomszédtól. Ami alatt a Havanna lakótelep értendő. A lakók elmentek, az ajtó elkezdett önálló életet élni. Királynő érkezett hozzá az 1950-es évek Amerikájából Marilyn Monroe-nak álcázva magát. „Koravénen, ...
Olvass tovább →
Csatatér (8.)
Fiatal sráckoromban én is sakkoztam. Versenyszerűen. Tizenöt fős csapata volt a városnak, köztük a matematika tanárom is, aki a harmadik táblán játszott, én meg a tízediken. Többnyire vonattal utaztunk, ha más város csapata ellen kellett játszani. El kell mondanom, hogy a matematika tanárom többször megbuktatott, egyik esztendőben pótvizsgáznom is kellett. ...
Olvass tovább →
A hetvenes évek (7.)
Hogy milyen volt akkoriban, nem tudom. Az idő múlásával részleges az emlékezet. Nem arról van szó, hogy a szépet, a jót megtartja, a rosszat kitörli. Egy fenét, öregszünk, hülyülünk a világ rendje szerint. Hogy mindehhez mi köze van a szellőző kéményeknek a pesti Duna parton? Semmi, az égvilágon semmi. Nem ...
Olvass tovább →
A gangos ház (6.)
Még a múlt században épült. Annak is az elején. Közös folyosós ház vaskorláttal, az ablakokon ráccsal, helyenként redőnnyel, elvétve zsalugáterrel. Hajdanán közös konyhával, illemhellyel. Manapság azt mondhatom a velünk élő győztes történelem. Mert épültek egymásután a „korszerű” lakótelepek sötét átjáróikkal, szellőzetlen folyosóikkal. Sokaknak megoldották a lakhatás gondját, de élni hozzájuk ...
Olvass tovább →
A tükörkép (5.)
Hát te ki vagy, fogta sietősre a vaddisznó. Mit keresel a tocsogómban? Ez itt az én dagonyám. Nem vagyunk cimborák. A sásban meg az erdőben látok néhány hozzád hasonlót. Kondában járnak. Én utálom az együtt járósdit, a tülekedést. A szórónál lökik, rúgják, harapják egymást, nincs bennük tisztelet. Ahogy benned sem. ...
Olvass tovább →