„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
Köztéri szobor (97.)
A balatonaligai magasparton áll Mihályi Gábor alkotása, a mécsest tartó női szoboralak. „A magyarságért és a hazáért áldozatot hozók emlékére állíttatták Balatonvilágos adakozólelkű polgárai.” Van, aki szerint ma már másik jelentése is van, „A hazahívó-mécsest tartó nő”.
Olvass tovább →
Időutazás (96.)
Nem akarok hinni a szememnek, pedig tudom, hogy 120 évvel ezelőtt egy német fényképész sétált a pesti alsó rakparton, és megragadta a látvány. Ami akkoriban nem lehetett különleges, de most a Fortepan archívumát mobiltelefonon nézegetve, üldögélve a rakparton, kissé távolabb a hajdani Matróz Csárdától szívszorító. Lejárat a szennyvízgyűjtő csatornához, a ...
Olvass tovább →
Kínálat (95.)
Eldugott kis piac a miénk a Városmajorban. Áldás is van rajta, közel a templom és a parókia. Az ősz színeit viseli az árus, horgolt abroszra terítve portékáit „Spejz kincsek” – olvasom az egyik üvegre aggatott feliraton.Valóban azok, annyi kiegészítéssel, hogy én inkább éléskamra kincsekként aposztrofálnám a kínálatot.
Olvass tovább →
Selfie (94.)
2013-ban az Oxford szótár az év szavának titulálta a kifejezést, és a következő meghatározással jegyezte be: a selfie olyan fotó, amelyet valaki önmagáról készít webkamerával / okostelefonnal, s célja, hogy valamely közösségi platformon a kép megosztható, illetve tovább osztható legyen.
Olvass tovább →
Lankák-dombok (93.)
Valaha szüntelen erdők hullámoztak errefelé, aztán megjelent az ember. A hódító. A huszadik vagy a huszonegyedik század embere. Nagy tervekkel, ültetvényekkel, gazdasági épületekkel. Egyik reggel a szokásos munka előtt, maga sem tudta milyen indíttatásból, felment a távoli dombra. Van itt még szabad, lankás dombos terület járta be a szeme a ...
Olvass tovább →
Mementó (92.)
Az Almásfüzitői Timföldgyár az ország nagy értékű bauxit kincsének feldolgozására épült 1950-ben. Hősi idők voltak, ahogy a gyár bejárata feletti jelmondat is példázza. „Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga.” A gyár emblémája is emlékezetes: Almásfüzitői Aloxid Timföldgyár ötágú csillaggal, csővezetékkel, babérlevelekkel ékesítve. Három impozáns férfialak is felkerült a falra, ...
Olvass tovább →
Az ítélet végrehajtó (91.)
– Apukám kész a reggeli, kérlek, ülj asztalhoz,- szólt a feleség. – Köszönöm drágám, kávét most nem kérek, sietnem kell. Félhétkor van az első akasztásom, tudod az a nyüzőge szabó, aki ollóval szurkálta halálra a feleségét. Félnyolckor meg az a nagydarab pékmester, aki rágyújtotta a házat a szomszédjára.
Olvass tovább →
Hiányérzet (90.)
Tünékeny a pillanat, pedig a látvány marasztaló. A kép csalóka, mert nem látszik a Duna kékje, és csak részben a parlament árkádsora, de ez most mindegy. Jön a 19-es villamos hosszú utat bejárva Kelenföldtől a Bécsi út Vörösvári úti megállójáig, oda a látvány, de van helyette más. Nem érdektelen, csak ...
Olvass tovább →
Relikviák (89.)
Az elmúlt években legalább százszor elmentem előttük. A sarki ház falán díszelegnek a háziak jóvoltából. Legutóbb fénykép készült róluk. Nahát,-döbbentem meg, – feléledt a múlt! Csupa hajdanvolt, nagy – és dédszüleink nélkülözhetetlen praktikus eszközei. A kép önmagáért beszél, pontosabban mesél azokról az évekről, amikor nagyapáinkkal a fészerben hajót építettünk, fát ...
Olvass tovább →
Gosau (88.)
Lehet, hogy van valamilyen természetfeletti erő, ami ha játékos kedvében van, színházzá rendezi a tájat. Gyanítom, hogy igen, jó példa erre Gosau, a világörökséghez tartozó Hallstatt–dachsteini kultúrtáj része. Már a hegyi tavaktól (Vorderer Gosausee, Hinterer Gosausee és Gosaulacke) is elalél az ember, de a hegyek mindent visznek. Ráadásul itt van ...
Olvass tovább →