„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
Léggömb ( 121.)
Rusztikusan rozsdás embermagasságú vasoszlopok állnak az 56-osok terén. Emlékmű, amit 2006. október 23-án avattak fel. Az emlékező beléphet közéjük, részesévé lesz a nemesacél éktömbnek. Komor emlékmű a Városliget szélén a hajdani Felvonulás téren.
Olvass tovább →
Magasparti bicikliút (120.)
A hírek szerint helybéli mecénásnak köszönhetjük az aligai Magaspart kerékpárútja mellett felállított alkotást. Aminek örülünk. Nem tudom, hogy szobor-e a szó valódi értelmében, inkább játéknak gondolom, amiből jelkép lett.
Olvass tovább →
Kurbli (119.)
Két úr áll a zsilip tetején. Nem tudom kinek mi a rangja. feltételezem, hogy a fehér inges, csokornyakkendős, öltönyös úr lehet a fontosabb, talán a zsiliptekerésért felelős. A hídpilléren álló hosszú kabátos, csizmás urat inkább zsilipkezelőnek nézem. Aki nélkülözhetetlen, és ezt tudja is. Jó kedélyű, pödrött bajszú, jó fizikumú ember. ...
Olvass tovább →
Szomorú levél (118.)
Annyiféle van, szerelmes, felmondó, zsaroló, szakító, idéző és még hosszan sorolhatnám. Mindez őt hidegen hagyta. Pár napja még fészket rejtett. Tervei voltak. Fecskéket bújtatott. Az ősz váratlanul érkezett nagy hűhóval, fergeteggel, villámlással. Így van ez többnyire, mióta világ a világ, és levelek vannak a fákon.
Olvass tovább →
Szőlőszemek (117.)
Sokáig ragaszkodott hozzá a tőke. Áltatta, hizlalta, érlelte, takargatta, óvta. Azt hitte örökre vele marad. Jobb lett volna neki, de a szőlőfürt nem bírt magával. Már bornak képzelte magát lány korában is, később olaszrizlingnek, a Badacsony kincsének, az istenek italának, míg aszúsodott. A seregélyek jelezték először neki, csak szőlő vagy ...
Olvass tovább →
A portál (116.)
Akár magánügy is lehetne, de van rajta nyitvatartási tábla. Hétköznap 11-19-ig, szombat 12-14-ig. És még egy fontos információ: Nincs pénzváltás!!! Vajon mit árusit? Többféle elképzelésem van, de az alsó szinten, tapintatoson meghúzódó kerek zöld felirat: Szülésre kijelölt hely,- elbizonytalanít.
Olvass tovább →
Birsalmák (115.)
Nézem a képet, és a nagymamámat látom, aki birsalmasajtot készít. Hideg volt már, lucskos november, nagyapám két kosárral szedte a maradékot. Nagymamám sűrű masszát főzött belőlük, beleöntötte az őzgerinces formába, és feltette az éléskamra ablaka melletti polcra, hogy mihamarabb kihűljön.
Olvass tovább →
Műanyag virágok (114.)
Kivirágzott a műanyag, virágokat hozott soha el nem hervadókat. A darázs tette volna dolgát, de az ülepén csúszott le a bibéről. Hideg, rideg a kompozíció, a műanyag diadala. Élethű gumi tulipánt vettem, hallom a buszon,- az asszony nagyon szereti,- locsolni sem kell.
Olvass tovább →
Tűnő idő (113.)
Csak az ősz képes így búcsúztatni. Megválaszolatlan levelek sodródnak legszebb ruhájukban. Mit tud az ősz az elmúlásról, a kegyes vagy kegyetlen halálról, a méltóságról, a viharral befejezett földi pályafutásról? Azt hiszem mindent, hiszen évmilliárdok óta mögötte a tobzódó féktelen nyár, és előtte a fénytelen, rideg tél.
Olvass tovább →
Józsi tanya (112.)
Józsi hol vagy merre csavarogsz? nem tudom, csak rémlik, hogy van valami ehhez hasonló sláger, ami szép pályát futott be. Ez jutott eszembe a kép láttán. Józsi feltehetően már az égi kocsmában méri a féldeciket, szórja kifelé mellé a pikolókat, a kis és nagy fröccsöket, a házmesterről nem is szólva. ...
Olvass tovább →