„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „

karácsonyikirakat

Karácsonyi kirakat (138.)

Nem tudom, hogy kifőzde, vagy ételbár, de hangulatos, ráadásul gyerekcsalogató. Nem tudom, hogy mit kínál, mert az étlapra kevesebb hangsúly esett. Nem baj, mert vannak ennél fontosabb dolgok, mint a kirakat nagy igazságai.”Cipőt a cipőboltból, Ételt az ételboltból.”
Olvass tovább →
homo sapiens

Homo sapiens (137.)

A képet látva nem kérdés, hogy több fejlődési állomáson is átment az a lény, amelyik végül homo sapiens sapiensnek, vagyis értelmes embernek nevezhető. Ez az ősember típus, a mi közvetlen elődünknek tekinthető. Akik elsősorban vadászattal, halászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak. Mai ismereteink szerint az őskor és az ember kialakulása 50-60 millió ...
Olvass tovább →
holtomiglan holtodiglan

Holtomiglan-holtodiglan (136.)

Rendet kéne rakni,- mondják. Van benne igazság, de akkor elveszik a rátalálás öröme. Fénykép a múltból, mobillal készült, technikailag nem hibátlan. Nem is fénykép, lenyomat a közös életről. A mindent vállaló nőről, az elismert művészemberről. Aki tette a dolgát.
Olvass tovább →
récerajt

Récerajt (135.)

Nem volt könnyű tájékozódni, de a rajtra csak odaért a récék nagyja. Volt, aki adott magára, másnak megtette a mindennapi. Három gácsér és két tojó, a harmadik otthon maradt, mert a tarlón tegnap üvegszilánkra lépett. A madárláb csodája, – gondoltam, míg prémes kesztyűbe bújva próbáltam vacogva élességet állítani.
Olvass tovább →
legények

 Legények (134.)

Írhattam volna legénykéket, de azok a fránya kalapok legénnyé emelték a tizenéves srácokat. 1960-ban járunk, ők már a Ratkó korszak gyermekei. Ratkó Anna egyszerű szövőnő volt, aki illegális kommunista múlt után 1948-ban került a miniszteri bársonyszékbe, először, mint népjóléti, majd az átszervezés után, 1950-től, mint egészségügyi miniszter.
Olvass tovább →
eötvös károly szobra

Eötvös Károly (133.)

Veszprémben a Megyei Könyvtár Eötvös Károly nevét viseli. Az eredeti épület a Püspöki Jószágkormányzóság számára készült el 1902-ben Schmahl Henrik tervei alapján, eklektikus stílusban, neogótikus jegyekkel.  A Színházkertben közel a könyvtárhoz áll Eötvös szobra.
Olvass tovább →
jeges leves

Jeges leves (132.)

Üdítő, hűsítő jeges levesről álmodtam augusztus forró délutánján a fűzfa alatt is rekkenő hőségben. Sigmund Freudtól tudjuk, hogy az álom nem más, mint képek, gondolatok, hangok és érzelmek összessége, amely az agyon fut át alvás közben. Az álmok tartalmának megismerésével és jelentésük megértésével akkor nem volt időm foglalkozni, a túlélés ...
Olvass tovább →
eső

Eső (131.)

Nem csak az esőtől véd az ernyő, de a múló időtől is. Hányfajta élet rejtőzik az ernyők alatt? A műanyag női táska, a férfi aktatáska mit rejt? A bottal járó, évtizedek terhét vivő, a feketekabátos úr (milyen jó szemmel vette észre a fotós!), mintha kísérné a sort.
Olvass tovább →
asztalok és ülőkék

Asztalok és ülőkék (130.)

Sörbár, borbár, kocsma, ivó, köpködő, piálda, kricsmi, krimó, poharazó, késdobáló, csapház, söntés, borozó, talponálló. Szinte mindegyik illik rá, istenem milyen gazdag a magyar nyelv! A kocsma, ha tényleg kocsma, sokszínű, hiszen ha asztalokból nem is, de ülőkékből remek a felhozatal.
Olvass tovább →
világosság

Világosság (129.)

A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. A definíció pontos.  De mit számít mindez, ha feljön a hold és felébreszti a szobrot, amit „A magyarságért és a hazáért áldozatot hozók emlékére állíttatták Balatonvilágos adakozólelkű polgárai.” Tartja a mécsest mióta ott áll, a hold van, amikor látja, van, amikor nem.
Olvass tovább →
Feliratkozásommal kérem / hozzájárulok, hogy a zakonyi.hu a részemre hírleveleket és más értesítéseket küldjön!