„Játéknak indult, vázlatnak, ujjgyakorlatnak. Aztán a fejemre nőtt, küzdünk nap, mint nap… „
Gondolkodó (77.)
Tenyérbe hajtott fej, ábrándos tekintet, valahogy így rögzült bennem a gondolkodó ember. Amiben ludasak a festők, fotósok, szobrászok, írók és más művészemberek. Van ebben a furcsa pózban valami végletes, gondolkodni csak tenyérbe támasztott fejjel lehet. Lehajtott fejjel nem? Árendás grafikája fricska, magára veszi a világ össze terhét, hétrét görnyedve viszi ...
Olvass tovább →
A birkapásztor magánya (76.)
Idilli kép. Legalábbis a juhász (birkapásztor) szempontjából. Türelmesen legel és iszik a nyáj. A felvett alakzat, terelő, őrző kutyát sejtet, akit nem látunk. Talán hűsöl, és tisztes távolból ügyel. A táj sem ad okot izgalomra. A juhász alakja elmosódó, jelzésértékű, azt is mutatja, hogy csak negyedik a gulyás, a csordás, ...
Olvass tovább →
Csigabiga (75.)
Repül a csigabiga, ki tudja hol áll meg? Megáll egyáltalán, vagy csak repül a végtelenségben? Az idő végtelen, az emberi élet véges, mintha ezt már olvastam volna valakitől. No de ez a csiga, képes felmenni akár a mennyországba is! De ott hideg van, be is húzná a nemlétező szárnyait. Lehet, ...
Olvass tovább →
Hét nővér (74.)
Szó se róla, különleges família. Számtalan kép készült róluk, ez egy kicsit más. Bravúr Tyukodi Lacitól, fotós kollegámtól, aki a tőle megszokott egyedi látásmóddal mutatja meg a „nővéreket.” Nyughatatlan fotós, keresi a mást, az egyedit, a képileg különlegest. A „nővérek” időtlenek, és azzá válik a hajdani halászkikötő is hullámok ostromolta, ...
Olvass tovább →
Ripacs pipacsok (73.)
A vadvirágok királynőjeként pózolnak. Szeretnek a búzamezőn a szántók és utak szélén lenni, legalábbis addig, míg vérpirosan viríthatnak. Amihez partnerek a mezei szarkalábak, búzavirágok. Én meg csak ámulok, nézek ittasan. A Természet nagy rendező- tudjuk jól, megbízta a szeleket, hogy a margaréták közé hordják a pipacsok magjait. Akik meglepődtek, aztán ...
Olvass tovább →
Bor utca 3. (72.)
Nem tudom, megállt az idő? Valószínűleg igen, de lehet, hogy csak én szeretném megállítani? A házszámtábla legyőzte az idő múlását, üzenet a mába mívességről, jó ízlésről. Ha nem tudnám, hogy fénykép, festményként tekintenék rá. A Nagy Kékségben lenne a címe, amiben rejtőzik a tulajdonos, akiről nem tudni kiféle-miféle.
Olvass tovább →
Sirály (71.)
Tengerparti vendéglőkben gyakori vendégek. Nincs ebben semmi különös, mármint a sirály részéről, mert tudja, hogy a vendéglők környékén mindig van hulladék. Mint ahogy a tengeri hajók után is. Láttam az Indiai-óceánon közel az Egyenlítőhöz, ahogy focipálya nagyságú hajó zúdítja be a szemetét, és jelennek meg a semmiből a sirályok és ...
Olvass tovább →
Hajnali Tisza (70.)
Templomba való a kép. A feltámadás kivételes pillanata. Áttűz a nap a hajnalon, kelti ébreszti a párát, áldott fénnyel ragyogja be a csupasz ágakat. Komorlik a kikötő az ellenfényben, van benne valami végzetes. Távolabbról nézem, láttam már száz hasonlót, de ez más. Az elkapott pillanat teszi, az áhítat, ahogy a ...
Olvass tovább →
Love Story (69.)
A szerelem már csak ilyen. Nem számít az idő, a helyszín, csak a pillanat. Ami bárhol utolérhet. Csillagfényes nyári estén, a tömött buszon, az edzőpálya rekortánján, a zöldséges standja előtt, tábortűznél, a cipőboltban, az egyetem folyosóján, házibulin, lakógyűlésen, önkéntes véradáskor, a fagyaltosnál, a majorban, edzőtáborban és még hosszan sorolhatnám.
Olvass tovább →
Marionett (68.)
Még a kötelekkel biztonságosan mozgatott marionett figurával is előfordul, hogy a Jóisten elengedi a kezét. Íme. Vajon mi történhetett? Azt tudjuk, hogy a vallásos bábjáték legfontosabb eleme a mariole, egy Szűz Máriát ábrázoló szobrocska volt, amelyet liturgikus előadások során használtak, mikor bibliai történeteket adtak elő. Voltak másfajták, amelyeket például ...
Olvass tovább →