Négy szék egy asztal. Míves darabok, a szabadtéri elegancia új szintje lehetett fénykorában ez a varázslatos, vintage hangulatú kerti bútor. Az elhanyagolt tihanyi kert végében káprázatos kilátással a Keleti-medencére rozsdásodik a hajdan fehér, kényelmes, praktikus bútor szett, melynek stílusa, időtálló designja még így is lenyűgöző.

A rabjuk vagyok. Lenyűgöznek a tradicionális árnyékolók, melyek többsége még borovi fenyőből készült. Szépek az újak is, többségük műanyag, és megszólalásig hasonlítanak a letűnt időkből való patinásokra. A különbség első látásra elhanyagolható, csak a lélek hiányzik.

Kevesen, de vagyunk hálistennek néhányan, akinek az író- és munkaasztala hasonló. Amit látunk, az nem kupleráj, hanem rend a maga módján. Mindennek helye van, nagyképűen azt is írhatnám, hogy művészi a rendetlenség. Ami igaz, mármint a művészi. Bakos István András grafikus barátunknál voltunk vendégségben.

Milyen hideg tud lenni a kék! Nézem a ponyvába burkolt fázós síremlékeket, vajon akiknek emelték, mit szólnak hozzá? A család megtette a magáét, volt pénz a méltó emlékezésre.

Csend-élet. A fa törzsének rajzolata képpé nemesült. Büszke törzs. megszokta már a méltánytalanságot. Feküdtek tövében már mindenféle népek, üvegek, lim-lomok. A vodkás üveg így, csak üres palack.

Irigylésre méltó ennyi haj, sóhajthatnak fel a kopaszok. Lehet, hogy nem igazi, vagy ha az, akkor beültetett,- kontrázhatnak rá azok, akik a túl sok tesztoszteronnal magyarázzák idő előtti kopaszságukat.

Küzdöm a bőség zavarával. A kocsim magától fékezett, érezve a meghökkenést a töktenger láttán. Járatlan vagyok a tökök bőségében, csak annyit tudok, hogy ebből a klasszikus őszi zöldségféléből számos finom ételt készíthetünk. A hölgy, aki a tökök tetején magasodik bizonyára sok tökfőzeléket, tökös rétest és más tökben gazdag ételt készíthetett.

Rusztikusan rozsdás embermagasságú vasoszlopok állnak az 56-osok terén. Emlékmű, amit 2006. október 23-án avattak fel. Az emlékező beléphet közéjük, részesévé lesz a nemesacél éktömbnek. Komor emlékmű a Városliget szélén a hajdani Felvonulás téren.

A hírek szerint helybéli mecénásnak köszönhetjük az aligai Magaspart kerékpárútja mellett felállított alkotást. Aminek örülünk. Nem tudom, hogy szobor-e a szó valódi értelmében, inkább játéknak gondolom, amiből jelkép lett.

Két úr áll a zsilip tetején. Nem tudom kinek mi a rangja. feltételezem, hogy a fehér inges, csokornyakkendős, öltönyös úr lehet a fontosabb, talán a zsiliptekerésért felelős.  A hídpilléren álló hosszú kabátos, csizmás urat inkább zsilipkezelőnek nézem. Aki nélkülözhetetlen, és ezt tudja is. Jó kedélyű, pödrött bajszú, jó fizikumú ember. ...