Nem tudom, hogy csinálja. A gondolatot értem, az ábrázolás egyszerűsége ragad magával. A farsang jelmezes mulatság, dáridó, pompa és pomádé, magamutogatás álarc alatt és persze télbúcsúztató. Nézem a rajzot, híján minden feleslegességnek, úgy vélem ül a grafikus az ablak előtt, gyönyörködik havas kertje látványában, aztán elindul a ceruza, és egy lendülettel megszületik a két figura. A nő álarca csupa dallam, csupa ritmus, a férfié megfontolt, reménykedő. A többi a képzeleté, elvégre farsang van.

Grafika: Bakos István András