Hallgatom a rádiót, a naplemente ma negyedötkor. Tél van, január tizedike, mínusz 2Cº. A  Balatonon a maradék jeget felszaggatta a tegnapi 90 kilométer erősségű szél, kihajította, feltúrolta a partra, holnap újból nekidurálhatja magát a jegesedés. A rádió még mondja a magáét, ránézek az órámra, két perc múlva naplemente. Ez a természet rendje. De valaki másképp gondolja odafent, mert a szürke napot eltakaró felhőből letép egy csíkot. Kép születik. A felhőn átszűrődő fény a ludas, aki teret, formát, látványt varázsol. A fény mindennapjaink része, az élet elképzelhetetlen fény nélkül – nézek ki az ablakon. Az elbukó nap a telelő lugas ágait aranyozza, a kopott padok piroslanak. A naplemente fénye versenyt fut az idővel, rajzol az utolsó pillanatig. Császár lenne a Montmartre bérgrafikusai között.

Fotó: Árendás József