Élvezetes az amur horgászata, egyike a „bolond” halaknak. Köztudott, hogy az amur megszákolás előtt minden erejével szabadulni akar. Erre mondja a horgász, hogy bolond ez a hal. Kövessük meg szegényt, ki ne akarna szabadulni, ha horog, van a szája sarkában és azt egy ismeretlen erő folyamatosan feszíti. Mindez mérsékelhető, ha a széles szájú merítőt időben a vízbe csúsztatjuk, és úgy irányítjuk a fáradó halat, hogy belecsusszanjon. Ekkor is lesz egy kis ramazúri, de legalább a zsákmány fogva van. Eltelt néhány évtized, míg a hazai halas ínyességbe az amur kiharcolta az őt megillető helyet, ráadásul nem igényel különösebb konyhai fogásokat. Szeretek a vízparton bográcsozni, grillezni, sütögetni, ahol messze nem áll annyi eszköz a rendelkezésünkre, mint a konyhában. Alapvető eszközök mindig vannak nálam, bogrács, serpenyő, műanyag tál, vágódeszka, kés, fűszerek, ez nagyjából elég is a vízparti sütögetéshez.
Hozzávalók: 2 kg amur, tej, fokhagyma, só, finomliszt, kávéskanál fűszerpaprika, fekete bors.
A megpucolt amurt nagyjából azonos méretű patkókra szeletelem, besózom és legalább egy órát hagyom állni. A fokhagymagerezdeket összezúzom, belekeverem a tejbe, majd ráöntöm a besózott patkókra. A fokhagymával nem spórolok. 4-5 órát hagyom benne, de igazán akkor dolgozik a halban a fokhagymás tej, ha rászánunk egy éjszakát. A kellően előkészített amurpatkókat lecsepegtetem és fűszeres lisztbe forgatom. Nem tudom más hogy van vele, én az átlagosnál kicsivel több borsot keverek a lisztbe, jót tesz az amur izmos húsának a kicsit erőteljesebb íz. Forró olajban sütöm meg őket, ügyelve arra, hogy tisztességesen átsüljenek. Nem fejedelmi étel, de egy jó kis fehér cipóval, kovászos uborkával laktató.
Kapásjelző és dugóhúzó: 109.oldal
