Supedlalé 106.oldal
A nagyobb halat, például az őnt (a süllőt, pontyot inkább eladták) kétágú nyárson sütötték olyanformán, hogy a halat, mint szárításkor szokás egyebütt, hosszában kétfelé terítették, s a nyárs két ágába, farkával fölfelé, fogatták. A nyársat ferdén állogatták a tűz fölé, s a hal feje alá parazsat kotortak.
A már megsült gardákat a nyársról levéve érdemes rövid időre keszkenőbe tenni, annak gőzében gyorsan puhul, szinte leomlik a hús a gerincről. Finomra vágott fokhagymakarikákat is szórtak a keszkenőbe takart gardákra, csak úgy az íze kedvéért. Szüreti étel, hiszen hol máshol, mint tihanyi pincék előtt a diófa védelmében lehetett nyársalni az előző évi venyigéből (szeprente) készült parázson.