Tenyérbe hajtott fej, ábrándos tekintet, valahogy így rögzült bennem a gondolkodó ember. Amiben ludasak a festők, fotósok, szobrászok, írók és más művészemberek. Van ebben a furcsa pózban valami végletes, gondolkodni csak tenyérbe támasztott fejjel lehet. Lehajtott fejjel nem? Árendás grafikája fricska, magára veszi a világ össze terhét, hétrét görnyedve viszi a rengeteg külső benyomást az ezekből lecsapódó képzetet. A gondolat az ész szabad működésének eredménye, ami többnyire ítélet formájában lép fel, így definiálják. Nem számít, hogy rövidebb vagy hosszabb, szórakozott, esetleg magába mélyedt, friss érzéki, vagy az emlékezet bugyrából való. Lehet magára kapott köpeny, mint ahogy látjuk, súlyos és szellős. felséges, vakmerő, finom, aprólékos, gyáva, közönséges, aljas és még hosszan sorolhatnám. Meglepően emberi.
Grafika: Árendás József