Barátaim, Csönge Ferenc és Mátrai Tibor társaságában horgásztam. Ami nem újdonság, így megy ez már évek óta. A tegnapi horgászat csak annyiban más, hogy vízben állva tűző napon (41 fok, a víz hőmérséklete 28 fok) igyekeztünk szákba terelni a keszegeket, bodorkákat, pontyokat. A partról való horgászat esélytelen, ötven méteren csak 20 centi mély a víz. Nincs mese, állást kell építeni, nagyjából száz méterre begyalogolva. Partról még az esti órákban is esélytelen a horgászat, pedig akkor már csak 27 fokot mutat a hőmérő és a víz hőmérséklete közel az aljzathoz 22 fok. Úszós horgászat mellett döntöttünk, etetőanyagnak tökmagpogácsa került a jelző karóra. Lassan oldódik, kibírta a délutánt, velünk ellentétben. Építettünk egy hevenyészett állást merítőnek, száknak, szerelékes doboznak, fényképezőgépnek, napernyőnek.
Lassan áramlott a víz, ki kellett pontosan súlyozni az úszót, a horog épp csak elcsorgott az iszapos kövek fölött. Délután háromtól este hatig bírtuk a pokoli hőséget, hiába álltunk a langyos vízben és buktunk alá többször, a vízről visszaverődő fény nemcsak vakított, de perzselt is. Közben megjelentek a motoros deszkán száguldók, a supposok, a hattyúk hada, tucatnyi fürdőző. Finoman szólva nem volt eseménytelen horgászat. Ami azonban felfedezés, ahová nem érünk el a partról a 100-120 méterre fenekezve, hínáros, köves, iszapos, akadós helyre, az boldogan meghorgászható derékig-mellig érő vízben úsztatva, kihasználva az alkalmi áramlásokat is. A tökmagpogácsa verhetetlen, szinte látja az ember, ahogy tülekednek, csipegetik, lökdösik. Érdekes, hogy a ponty legalábbis a nagyobb, elveri a keszegfélét az etetésről, itt békében megfértek egymással, több volt a pontykapás, mint a keszeg és bodorka ostrom. Csalinak a csemegekukorica megint bizonyított, csak horogra tűztük, nem lőttünk belőle az etetés köré.
Élvezetes délután volt, partra érve tátogtunk, mint a kifogott halak, ritkán sikerül egy korsó sört nyelés nélkül egyhuzamba lehúzni.
Zákonyi Botond Fotó:: Mátrai Tibor
