Templomba való a kép. A feltámadás kivételes pillanata. Áttűz a nap a hajnalon, kelti ébreszti a párát, áldott fénnyel ragyogja be a csupasz ágakat. Komorlik a kikötő az ellenfényben, van benne valami végzetes. Távolabbról nézem, láttam már száz hasonlót, de ez más. Az elkapott pillanat teszi, az áhítat, ahogy a fotós rácsodálkozik az ezerszer látott tájra, ami a szűkebb pátriája. Otthon van, a kép is tudja ezt, feledve tartózkodást, intimitást, az ébredő Tiszát közkinccsé teszi. Templom a Tiszatáj vízből, párából, csupasz ágakból, napfényből építkező. A kikötött öreg bárka megálló a hosszú úton, napkeltétől napnyugtáig. Ami közte van elkapott pillanat. A nap megy a dolgára, én még maradok egy kicsit.
Fotó: Valkay Ágnes