Azt nem mondhatom, hogy szép, azt meg végképp nem, hogy romantikus. Mármint a halászhajó. A régi rozoga, sok vihart túlélt, rongyos vásznú, küszködő motorú, tákolt kapitányi fülkés, mocskos és csúszós fedélzetű a szívem csücske. Ez a radaros, hiper – szuper, nem tudom milyen meghajtású halászhajó,- gyilkoló gép. Kivet, kerít, csörlőz, beemel, módosabb társai a hallal már konzervbe préselve érnek partot. A sirályok erről mit sem tudnak. Szárnyalnak az apjuktól-anyjuktól ellesett módon, hiszen olyan nincs, hogy a halászhajón nincs befalni, elcsórni való. Csérek, pelikánok, kormoránok, sirályok, halászsasok rossz hírem van. Ez már a 21. század!
Fotó: Tyukodi László