Tünékeny a pillanat, pedig a látvány marasztaló. A kép csalóka, mert nem látszik a Duna kékje, és csak részben a parlament árkádsora, de ez most mindegy. Jön a 19-es villamos hosszú utat bejárva Kelenföldtől a Bécsi út Vörösvári úti megállójáig, oda a látvány, de van helyette más. Nem érdektelen, csak más. Megjön a villamos, némi várakozás után tovább megy. Ilyen az életünk is, megyünk innen-oda, észre sem vesszük, mennyi minden mellett megyünk el észrevétlen, a hiányt most érzékeljük takarásban. Hiányzik az előbbi látvány, nyugtalanító, izgató, pontosan meg nem határozható, látszólag megokolatlan érzés, még nem veszteség, csak hiányérzet. Valami mindig hiányzik. Nincs mit tenni, el kell fogadni a tényt, ha hiányolsz valamit, valakit, nem feltétlenül egyenlő a boldogtalansággal. Villamos pedig bármikor jöhet.
Fotó: Árendás József