Italmérésben (Árendás József kiállítása) 

Jó kis kulturális italmérés van a Hajnóczy József utca 21 szám alatt. Nem szokványos kocsma a Galéria 12, kávézó és borbár, ha kicsit flancolni akarunk. Nekem inkább megteszi az italmérés, az egyszerű, de kényelmes ülőhelyek, a világosság, a remek borkínálat, a falnivaló házi sonkák, hurkák, kolbászok, különleges sajtok, a felszolgálás közvetlensége, a vendéghez igazodó nyitva- tartás. Hasonlóban üldögéltem sok évvel ezelőtt a Montmartre egyik mellékutcájában, kissé távol a Festők terétől, ahol mit szépítsük, rengeteg a gagyi a sok látnivaló mellett. A hangulat, a kínálat, a környezet, a vendégsereg élvezetes. Nem tudom volt-e köztük festő, szobrász grafikus, fotós, de a bárpulton frissen sütött croissant és sajtok sorakoztak, az elfogadható árú (Domaine Gayda: Freestyle Rouge) száraz vörösbor, képek a falon, meg dugók elképzelhetetlen mennyiségben, különféle üvegekben. Csak úgy. Akárcsak az itteni italmérésben.

Jó betérni a Hajnóczyba,- ahogy az idejárók, éjszakázó fiatalok, filmesek, borbarátok mondják,- ráadásul még ki is lehet ülni. Ami csoda a Városmajorral szembeni túlzsúfolt utcában. Nagy ötlet volt annak idején engedélyt adni ennek az italmérésnek, amely megnyitása óta számtalan kiállításnak adott helyt sokunk épülésére. A mostani Árendás József ritkán látott grafikáit mutatja be. Esemény a javából még az ismerősöknek is, hiszen a film és színház plakátjai révén (díjait, számos kiállítását, majd lentebb olvashatják) nemzetközi hírnevet szerző művész beenged az egy utcával odébb levő galériás lakásába, ahol ebédfőzés előtt majd sziesztázás után rajzolgat. A maga örömére, amiből nem hiányzik az irónia, a meghökkentés, a fanyarság, az életigénylés, az átvitt jelentés. Könnyű a keze kora ellenére, vagy épp azért, mert megengedheti magának. Öntörvényű művészember, aki elnézőn vagy kritikusan, kívülről vagy felülről nézi a világot, hogy aztán a rá jellemző fanyarsággal megfogalmazza mindazt, ami csak az ő sajátja.

 Mostanában gyakran találkozunk, a nőkről már kevesebbet, de az élet apró örömeiről jólesőn beszélgetünk. Szeret jókat enni és inni.

Ki nem?- kérdezhetnénk. Nyilván majd mindenki, de kevesen vannak, akik a főzésben, étkezésben, italkóstolásban ennyi örömöt lelnének. Hedonista, ízekben, hozzáillő kortyokban utazik, majd az ebéd utáni szendergés végeztével, séta után a látottakat papírra veti. Amelyektől időnként dobunk egy hátast. Mert lehet sok mindent, sokfélét gondolni a világról, de úgy megfogalmazni, hogy az húsba vágjon, hogy szemünk láttára csináljon a jó öreg William Shakespeare-ből lócán üldögélő falusit, aki ettől még persze minden idők egyik legnagyobbika!  Grafikustervező az eredeti foglalkozása, ami kiteljesedett már az életművében. Én nagyon bírom, hogy képekben gondolkodik, neki a Magasfeszültség a villanyoszlop vezetékestül kereszt, hogy a hátat fordító Gésa a nőiség dicsérete, meg a kandi férfivágyé. Önarc Imád önarcképet rajzolni, van olyan érzésem, hogy az időt szeretné megállítani, ami hasztalan, de születik belőle nagydíjas alkotás. Szentendrén felújítás alatt áll egy Templom. A látvány rögzül, lerajzolja, ami tisztelgés Szentendre soktemplomos városa előtt, de mindezt oly finomsággal, törékenységgel, ahogy a valláshoz közelít.

Meghökkent a Földönkívüli fallosz formájú alakja. Szó se róla, van ebben nyerseség, ha vannak földönkívüliek, akkor is mi a fa..t keresnének nálunk. Nem hiányzik neki, megvallom nekem sem, elég, ha kimegyek a Városmajorba, ott is van elég a földön, pardon,- padon kívüli. Vissza-visszatérek az Épületes önarcképhez, amellett, hogy bravúrosan van megrajzolva értem, hogy a homlokzatra vágyik nagy idők tanújaként. Ami lehet vicc, de lehet halálosan komoly, hiszen hol volna méltóbb helye a képekben gondolkodónak, mint a ház falán, majdnem szem magasságban csak egy kicsit feljebb. Mert úgy muszáj felnézni rá.