Üdítő, hűsítő jeges levesről álmodtam augusztus forró délutánján a fűzfa alatt is rekkenő hőségben. Sigmund Freudtól tudjuk, hogy az álom nem más, mint képek, gondolatok, hangok és érzelmek összessége, amely az agyon fut át alvás közben. Az álmok tartalmának megismerésével és jelentésük megértésével akkor nem volt időm foglalkozni, a túlélés volt a legfontosabb az elviselhetetlen kánikulában. Most meg előttem a tárgyiasult álom, jeges tányér leves formájában. Nem tudom a fotós mit gondolt tervezés, exponálás közben, de a látványból a legtöbbet hozta ki, hűvös képet teremtett, esztétikust, elgondolkodtatót, álomszerűt. A tányér, a kanál és a jég fagyos harmóniáját. Nem tudok betelni vele. Ezután asztalhoz is sapkában ülök, kesztyűt húzva, boldogan dideregve.
Fotó: Bakos István András