Az északi szél nekidurálta magát, felhányta a kagylók maradékát a déli homokos partra. A természet teszi a dolgát, a tanúhegyek együttérzők, sokat tudnak a lopakodó télről, a zúzós tarajos hullámról, a roppantó fagyról, jégturolásról. Partra űzött hullám cseng-bong a csicsergő kagylókon, gyerekorom festett kagylói járnak az eszemben, az értük kapott forintok meg a barna zacskóba töltött cukor, amit a kagylók árából megvásárolhattam. Partra vetett kagylók közt járok, fedetlen fővel, szél szárnyán jő a csend. Rend van a természetben. Nincs rekviem, csak kagylónyi emlékezés. Talán novella születik belőle.
Fotó:: Dizseri András