Eldugott kis piac a miénk a Városmajorban. Áldás is van rajta, közel a templom és a parókia. Az ősz színeit viseli az árus, horgolt abroszra terítve portékáit „Spejz kincsek” – olvasom az egyik üvegre aggatott feliraton.Valóban azok, annyi kiegészítéssel, hogy én inkább éléskamra kincsekként aposztrofálnám a kínálatot. Ami szédítő, ki hinné mire képes az áldott asszonyi kéz, a teremtő gondolat, a gyümölcsök, ecetek, savanyúságok, szörpök felmagasztalása. Áhítat van bennem a kínálat láttán, dédnagymamák, nagymamák leleménye befőttes üvegekben, palackokban, díszes burkolatban befőttes gumival leszorítva. Jó itt vásárlónak lenni, időben visszamenni a sparhelt mellé, a nagy főzőkanál és fortyogó lekvár birodalmába.
Fotó: Árendás József